Kérdéses > Rég láttuk egymást! Mi a helyzet a közösség fronton?

Bárki > Mire gondolsz?

Kérdéses > Ha jól emlékszem, mikor utoljára láttuk egymást, egy kommunaszerűségben (commune) laktál, és egy olyat is hallottam, hogy tavaly nyáron, vagy tavaly előtt nyáron egy európai kommunalátogató körútra készültél. Talán bringával mentetek volna?

Bárki > Ja, igen. Laktam pár helyen, ahol komolyabb együttélési kezdeményezéseket láttam, de nyáron nem mentünk sehova. Ha arra gondolsz, követtem pár közösséget az elmúlt években, spirituális, politikai, gazdálkodási, ökológiai alapokban gondolkodókat. Ráment egy kis időm.

Kérdéses > Milyenek voltak ezek? Ha jól emlékszem, ahol találkoztunk, az egy foglalt ház (squat) volt, jobban mondva egy kertesház, a HÉV vonalán. Ti kommunának neveztétek, de alig voltatok páran.

Bárki > Igen, az egy akkor már fél éve széthullóban lévő kezdeményezés maradványa volt. Azóta eltelt egy kis idő, és én is másfelé mentem. A legkomolyabb próbálkozás, amivel találkoztam, az mozgalmi alapokra szerveződött. Anarchista, antikapitalista, feminista, poliamorista fiatalok töredezett társasága, de még ők nyomták a legkomolyabban.

Kérdéses > És az együttélés, mint téma, továbbra is szívügyed?

Bárki > Naná! Jobban, mint valaha.

Kérdéses > Akkor még egyszer kérdezem, :)) mi a helyzet közösség fronton?

Bárki > Ja, már értelek! Hát történt 1-2 dolog. Egyrészt kiszorultam a konkrét cselekvésekből, 2 éve gyakorlatilag filozófiával foglalkozom (a témához kapcsolódóan). És van pár dolog, amit ma nagyon másképp gondolok.

Kérdéses > Na, ezekre kíváncsi vagyok.

Bárki > Azóta rájöttem, az emberek nem egy közösségben szeretnének élni másokkal, hanem egymással azonos világban, és ezt egy hatalmas rájövésnek érzem.

Kérdéses > Hogy érted, hogy egymással azonos világban?

Bárki > A közösség fogalma nagyon tág. Egy facebook-közösség is közösség, és közösségnek számítanak a szabadidős klubok is, meg persze a füsseniek is, akikről már volt szó a kérdéses oldalon.

Kérdéses > De hogy jön ez a „másokkal azonos világ” rájövéshez?

Bárki > Hát úgy, hogy rájöttem, az emberek közösségbe tartozását, a közösségbe tartozás összetettségét, mélységét, sikerességét, tartósságát nem képes visszaadni a közösség szó, vagy a jó/rossz/erős közösség, mint kifejezés. És rájöttem, valójában nem is közösségbe tartozást keresnek az emberek, hanem világnézeti azonosságot. Úgy értem, világnézeti azonosságok másokkal. És, ha így nézem, akkor ennek már van egy végpontja, méghozzá a százszázalékos világnézeti azonosság (úgy értem, az adott csoport minden tagjával közös azonosság).

Kérdéses > Ilyen nem létezik.

Bárki > Valóban, ilyen nem létezik, de feltehetően létezett valamikor.

Kérdéses > Hol, mikor?

Bárki > Nekem nagyon megtetszett az a tudományos feltételezés, amiről tudtommal Csányi Vilmos is ír, hogy volt idő, amikor az ember 60-80-100 fős csoportokban, egymástól teljesen elszigetelt világokban élt, melyekben a szocializáció tökéletes, úgymond 100 százalékos volt. Ezekben a csoportokban egymással teljesen azonos világnézetű egyedek éltek. Különbözőek voltak, de a különbözőségükkel mindannyian ugyan abban a világban vettek részt.

Kérdéses > És ez mikor volt?

Bárki > Talán 50 vagy 100 ezer éve.

Kérdéses > Na jó, de ez miért érdekes?

Bárki > Hát azért, mert ez nagyjából mindent átírt nálam a közösségteremtés témakörében. Ez után már nem úgy láttam, hogy a világban az emberek közösségekbe nem tudnak tömörülni, hanem azt láttam, hogy a közösségek elhatárolódni nem tudnak a nagyvilágtól kellőképpen.

Kérdéses > Miért kellene a világtól lehatárolódni?

Bárki > Egyáltalán nem kell, viszont jelenleg nem is megengedett. Ha megengedett lenne, akkor azt mondanám, hogy oké, innentől mindenki maga választhatja meg, hogy másokkal milyen mértékű világnézeti azonosságban akar élni: teljes azonosságban (mondhatni „egységben”), vagy majdnem teljes töredezettségben (mondjuk úgy, hogy „individuálisságban”).

Kérdéses > És azt gondolod, hogy a világtól való elhatárolódás mértéke szabja meg a csoport világnézeti azonosságát?

Bárki > Világnézeti koherenciáját.

Kérdéses > Jó, mondjuk így: világnézeti koherenciáját.

Bárki > Igen. Ezt akkor gondoltam először, vagy nemsokkal azután, amikor találkoztam a Dunbar számmal (Dunbar's number). Ez, leegyszerűsítve, az a szám, ahány embert az agyunkkal képesek vagyunk úgy ismerni/megismerni, hogy ezen ismerőseink másokhoz fűződő kapcsolatát is követni tudjuk. Tulajdonképpen a közeli ismerőseink számának egy határát jelenti, amit a természetes kiválasztódásunk utolsó szakaszában megjelent neocortex az agyunkban kezelni tud.

Kérdéses > És ez mit jelent?

Bárki > Ez nekem azt jelentette, hogy a homo sapiens feltehetően nem teljesen alkalmas arra, hogy egy Dunbar számnál nagyobb méretű világban éljen. Illetve alkalmas erre, de ebben az esetben számolnia kell egyfajta – én úgy mondanám – kollektív tudathasadással. A Dunbar szám egyébként 150 fő (vagyis 80 és 240 fő között mozog, és egyedenként eltérő). Ez pedig nagyjából az a szám, amit feltételeznek, hogy a homo sapiens az eredeti élőhelyén (az „édenben”) ekkora méretű csoportokban élhetett.

Kérdéses > És akkor ezek után hovatovább „közösség fronton”? :))

Bárki > Nálam már nem az együttélés összehozása a cél, hanem az együttélések izolálásának megteremtése, megteremthetősége. Úgy értem, a Nagyvilágtól való elszigetelődésük megteremthetősége.

Kérdéses > Szerinted az emberek szívesen élnének olyan közösségekben, amik el vannak szigetelve a nagyvilágtól?

Bárki > Te most bizonyára arra gondolsz, hogy egy ilyen közösségből senki sem jöhetne ki, vagy valami ilyesmi. Jól gondolom?

Kérdéses > Nekem az elszigetelődés szó ezt jelenti.

Bárki > Én egy olyan elszigetelődésre gondoltam, ami a tengeralattjáró lényegét is adja, vagy a búvárruháét. De ez az elszigetelődés nem azt jelenti, hogy a tengeralattjáró legénysége vagy egy búvár az elszigeteltségből nem tud kijönni. Ez csak elszigetelődés, és nem jelent többet.

Kérdéses > Lehet, hogy ez a téma még érdekelne.

Bárki > Innentől már én sem szívesen mennék bele most a folytatásba, mert kissé elfáradtam, ez meg egy komplett univerzum, amit innentől mondanék.

Kérdéses > Oké, függesszük fel a témát.

Bárki > Rendben.