Bárki > Te tudtad, hogy minden társadalom egy csoportos improvizáció tulajdonképpen? Úgy értem, hogy egy világról alkotott közös elképzelés együttes, improvizatív megjelenítése.
Kérdéses > Persze. Minden népnek megvan a maga narratívája, amit eljátszik. Miért tartod ezt fontosnak?
Bárki > Mert, amikor ezt megértettem, teljesen új közösségi és életmódbeli lehetőségeket kezdtem el magam előtt látni.
Kérdéses > Milyeneket?
Bárki > Olyanokat, melyekben a narratíva, vagyis a „világról alkotott közös elképzelés” teljesen más. Teljesen más, mint ebben az improvizációban, amit a társadalom most megjelenít, amiben mi is beszélgetünk.
Kérdéses > Részemről egyrészt kérdés, hogy szerinted mi az a bizonyos, „világról alkotott közös elképzelés”, aminek megjelenítését ez a társadalom épp csinálja (improvizatív eszközökkel, mint mondtad), de főleg kérdés, hogy van-e mód ezen változtatni?
Bárki > Mindkettő megválaszolásához előbb látni kell egy – véleményem szerint – elképesztően fontos dolgot. Hallottál már a keretekben mesélésről (transmedia storytelling)?
Kérdéses > Nem.
Bárki > Van az, amikor egy történetet nem egy, hanem több keretben mesélnek el. És a társadalmi improvizáció is így meséli el a „világról alkotott közös elképzelést”.
Kérdéses > Ez miért számít?
Bárki > Mert, ha valaki nem a közösen értelmezhetőt nézi a létünk különböző kereteiben (hanem csak az egyes keretekben történő dolgokat nézi, külön-külön), akkor nem fogja meglátni a „világról alkotott közös elképzelést”.
Kérdéses > Milyen keretekről beszélünk pontosan?
Bárki > Ha egy adott társadalom narratívájára (vagy közös elképzelésére) vagyunk kíváncsiak, akkor olyan kereteket érdemes néznünk, amik univerzálisak, vagyis más társadalomban is megvannak.
Kérdéses > Éspedig?
Bárki > A születés, a halál, a megtermékenyülés, a felnövekvés, a kommunikáció, a szexualitás, a gazdálkodás, a lakhatás, stb., stb. Más szavakkal: én az életterületeket nézném. És még valamit.
Kérdéses > Mit?
Bárki > Nézném még azt is, hogy más társadalmak improvizációival összehasonlítva, mik az ösztönös és mik a nem ösztönös cselekvéseink.
Kérdéses > Ez miért fontos?
Bárki > Hogy meg tudjuk különböztetni, hogy az egyes keretekben mik azok a cselekvések, amik egy elképzelést szeretnének kifejezni, és mik azok, amiket „csak úgy”, ösztönösen cselekszünk.
Kérdéses > De egy csomó dolgot a földrajzi, a kulturális, a demográfiai, stb. körülményeink miatt teszünk.
Bárki > Persze. Én ez úgy mondanám, hogy a narratíva része az is, hogy mit keresünk az adott földrajzi, kulturális és demográfiai viszonyok között.
Kérdéses > És mire jutottál? Mi a „világról alkotott közös elképzelésünk”?
Bárki > Ezt én akartam kérdezni tőled. Te még nem gondolkodtál rajta.
Kérdéses > Akkor előbb pihenjünk erre egy kicsit.
Bárki > Legyen így, pihenjünk.
