Bárki > Tudunk beszélni?
Kérdéses > Igen.
Bárki > El szeretném mondani, mivel lehetne kezdeni a világokat létrehozó projektet.
Kérdéses > Mesélj! Ma jó reggel van.
Bárki > Szuper. Lehetne csinálni egy oldalt, azzal a címmel, hogy „Világoknak szóló történet”, és ez egy crossmedia forgatókönyv wiki lenne. Ezzel el lehet kezdeni az egészet. Hallottál már a crossmedia történetmesélésről?
Kérdéses > Nem.
Bárki > Ez az, amikor több, különböző közvetítés (keret) mesél el egyetlen egy történetet. Például az alkotók ahhoz, hogy bemutassanak egy történetet, szerveznek egy kiállítást, majd ehhez kapcsolódóan egy flashmob-ot, és ezután feltesznek a YouTube-ra egy viral videót, hogy abból és az előzőekből egy áldokumentumfilmet is készíthessenek. És ezek a keretek együtt kezdik el megvilágítani a történetet. Na, ez a crossmedia storytelling.
Kérdéses > De milyen történetet?
Bárki > Bármilyen történetet. Például azt, hogy az emberek már annyit szemeteltek, hogy a Csendes-óceán közepén ebből egy nagy szemétsziget keletkezett. Ehhez tudok is mutatni olyan közvetítéseket, amiken csak kicsit kellene változtatni ahhoz, hogy együtt kezdjék közvetíteni a történetet.
Kérdéses > Megmutatod?
Bárki > Meg. Az egyik egy kiállítás, amiben a nejlonzacskó, mint élőlény szerepel. A másik egy áldokumentumfilm, ami a nejlonzacskók óceánba vándorlásáról szól, és a végén egy harmadik, egy ismeretterjesztő oldal a szemétszigetekről. Ezek együtt már el tudnak mesélni egy történetet. Mondjuk azt, hogy mennyire ellentmondásosan szép és riasztó is egyszerre a szemetelés. Amit én mondok, az is egy ilyen, crossmedia projekt lenne, de a projektnek nem csak a történet elmesélése lenne a célja, hanem a megírása is. Ezért wiki. A keretek pedig maguk a programok lennének, amiket szerveznénk, amik elmesélik azt. Például elvonulások, improvizációk, weboldalak, stb.. A történet pedig egy olyan történet lenne (ennek kitalálása a cél), ami könnyen beleszőhető az életbe, és világokat hozna létre. Egy hiedelem. Egy open source hiedelem.
Kérdéses > Nekem tetszik. :)
Bárki > A történetet úgy lehetne írni, hogy lenne 3, egymás után ismétlődő fázis, egy loop: az élményelemzés, az újratervezés és az újrajátszás (majd megint az élményelemzés, és így tovább). A tervezésben terveznénk új kereteket, a keretekben élnénk meg azt, amit a tervezett keretben meg lehet élni, majd az élményelemzésben kielemeznénk azt, hogy megint új kereteket tervezhessünk, és így tovább. Ez addig menne így, amíg el nem érjük a célt, vagyis létre nem jönnek új világok. Ez akár évtizedekig is elhúzódhat, de a tervezett keretek az itt-és-most-ban is megélhetők, sőt, szerintem értékesíthetők is. Azonnal.
Kérdéses > Nagyon jó! Lelkes vagyok. Nekem az értékesítés igazi misztikum, ahhoz nem értek. De csinálni, tervezni, elemezni, és ebből meg is élni, ez nekem való!
Bárki > Én azt javasolnám, hogy olyan hiedelmet írjunk, ami arról mesélne, hogy nem az ember az eredendő rossz, hanem csak történt vele egy kis malőr (100-150 ezer évvel ezelőtt), és ez, ami akkor jónak tűnt, mára egy kollektív beragadás lett, egy kollektív tudathasadás. És a történet szerint ebből a bukásból fel lehet állni, a bukás révén keletkezett technológiánk és művészetünk által.
Kérdéses > Igen, ez egy akkor szükséges és jónak vélt helyzet volt, ami mára kinőtte magát, és változásra érett meg.
Bárki > Pontosan.
Kérdéses > Vagyis senki sem hibás, és senki senkit nem büntet senkit. Sőt. Minden a legnagyobb rendben van. És innentől – a játékok játszásával – csináljuk a változást. Épp időben, épp jó helyen.
Bárki > Igen. Ez egy minden szempontból pozitív történet lenne, de előbb ki kell mondani, hogy ez egy történet, mi pedig ez alapján tervezünk és játszunk. Ha ez nincs kimondva (nincs megadva ez a keret neki), akkor elúszik az egész.
Kérdéses > Óóó... Ez csak játék!
Bárki > Fontos, hogy bármelyik elemét is csináljuk a dolognak, az rá tudjon világítani a történet egészére. Mármint, amit írunk is közben. Ráadásul, már van egy koherens indulókép is, amiben a túlszaporodási hajlam cáfolata, a gyermekek kiszocializálódásának lehetősége és a vérfertőzés elkerülése is tök hihető formában megjelent. Nagyon hihető formában. Megjelent benne, hogy régen az ember nem emberek, hanem világok között szaporodott, és ezért van az, hogy azok a gyerekek, akik 10 éves korukig együtt nőnek fel, azok felnőttként nem vonzódnak egymáshoz szexuálisan -- mondják a tudományos megfigyelések. Vagyis 100 ezer évvel ezelőtt, feltehetően, törzsek közötti (exogamy) szaporodás volt a természetes. De ez csak egy történet, aminek a hihetősége sokkal fontosabb, mint a tudományos cáfolhatatlansága. A történet tudományos cáfolhatatlanságával nem is kellene törődnie a projektnek, hiszen a mostani hiedelmeinket is lehet tudományosan cáfolni. Inkább a dolog életrevalósága, életbe beleszőhetősége a fontos, vagyis a hihetősége. Az ember eredendő exogámiája azt is jelenti, hogy a világokba beleszületők, előbb-utóbb, ki akarnak majd szocializálódni onnan. És, ha ez tényleg így van, akkor a Nagyvilágnak nem kell attól félnie, hogy a külön világok elnyelik a gyerekeket.
Kérdéses > Két két múlva jönnek a pályázatírók. Addigra össze lehetne állítani egy vázlatot, ami a pályázhatóság kitalálásának már alapja lehetne.
Bárki > De olyan kereteket kell majd tervezni, ami a Nagyvilágba való (a külön világból történő) kiszocializálódást is feltételezi.
Kérdéses > Én is kitaláltam valamit, amivel esetleg (nem csak pályázati szempontból) össze lehetne ezt gyúrni.
Bárki > Nekem nem erősségem összefoglalókat írni, de ha Te meg tudnád ezt csinálni, én szívesen konzultálnék veled erről az őstörténetről, illetve a wiki projektről.
Kérdéses > Minden ötlet érdekes, ami a történettel kompatibilis.
Bárki > Szeretnék egy olyan helyet kialakítani (egy lakásban, egy külön életteret), ahová átmeneti életszakaszban lévő emberek jönnének. Kiadnám nekik ezt a különálló életteret, amiért bérleti díjat fizetnének. A szolgáltatás, amit nyújtanék: az átmeneti életszakaszban teljes odafigyelés, vele-törődés, segíteném az elakadásai, a félelmei feloldásában,... Ilyesmi. Ezt utólag honorálja az illető, mondjuk adomány, vagy más formában. Tehát Vele vagyok egy olyan életszakaszban, amikor általában nem talál támogatásra az ember, illetve a közvetlen környezetére túl nagy terhet jelent.
Kérdéses > Ki kellene találni, hogy ez a dolog hogyan meséli el a történetet. Az az alap, hogy van a világokat létrehozó történet, és az azt elmesélő keretek. Különben, szerintem tud csatlakozni. Mivel a világokról szóló történetben is az szerepel, hogy a Nagyvilágban megfáradtak is ki tudnak lépni a kisvilágokba, rekreációs céllal.
Bárki > Szerintem az ilyen helyzetben lévő embereknek pont segíthet a kiszakadás a problémás valóságból, és egy más keretbe csöppenés, ahol az illető megélhet más valóságokat.
Kérdéses > Igen, ez jó. Én is erre gondoltam.
Bárki > Nos, a megírásban én sem jeleskedem. Főleg ha magam vagyok vele.
Kérdéses > Én azt mondom, hogy legelőször le kellene fektetni a történetnek azt a részét, ami az emberré válásról, az őstörténetről szól. Vagyis kitalálni, hogy mi a leghihetőbb arra vonatkozóan, hogy a bűnös természet nem eredendően az emberben van, hanem egy rajta kívül álló, de kezébe vehető dologban.
Bárki > Ezt úgy tudom elképzelni, hogy beszélgetünk, és közben írom a gépbe, vagy felveszem diktafonra, és utána összedolgozom egyedül.
Kérdéses > Akkor csináljuk ezt!
Bárki > Én még azt is el tudom képzelni, hogy összehozunk egy őstörténet-megbeszélő beszélgetést (vagy beszélgetéssorozatot), ami a crossmedia forgatókönyvírás előbb említett „élményelemzés” fázisába illeszkedne. Emlékszel, a forgatókönyvírás három fázisban történne, ciklikusan egymást követve: az újratervezésl, az újrajátszás és az élményelemzés. Mint a kő, papír, olló. Körforgásban.
Kérdéses > Hol és mikor beszélgessünk? Én folyamatosan ráérek, mást nem is csinálok. Csak helyem nincs.
Bárki > Hát nekem az épp van. Hétvégén gyerekek jönnek, de utána megint nyugalom lesz. A gond csak az, hogy ez a hely itt van lent, a tanyán.
Kérdéses > Ez elég nagy gond, az Budapesttől elég messze van.
Bárki > Mit csináljunk?
Kérdéses > Szerintem a cset is alkalmas arra, hogy összeállítsuk egy kiinduló történet-változatot.
Bárki > Hááát... Talán. Nehézkesen. De próbáljuk meg, aztán meglátjuk!
Kérdéses > Például megpróbálhatjuk, hogy a csetekben riporterként képviseled a Nagyvilágot velem szemben, és kérdezel, vagyis kérdezhetünk egymástól, mondhatunk egymásnak dolgokat.
Bárki > Nézzük meg, hogyan megy! Remélem, hétfőn sort is keríthetünk rá. Ma sok a dolgom, mert holnap már érkezés van.
Kérdéses > Oké.
Bárki > Most búcsúzom, bevetem magam.
Kérdéses > Rendben, szia!
Bárki > Szia Neked is!
