HTML

Bárki > Van egy kis időd csetelni?

Kérdéses > Van.

Bárki > Eszembe jutott még két improvizációs ötlet.

Kérdéses > Kíváncsi vagyok.

Bárki > Az egyik egy olyan ételosztás megrendezése, ahol a hajléktalanoknak nem kell hálát érezniük, a másik pedig egy nemi szerepcsere, de ruhában.

Kérdéses > Mind a kettő érdekel, viszont rögtön az elsővel kapcsolatban fel is merült bennem a kérdés, hogy a hajléktalanok hogyan tudnának arról, hogy nem kell hálásnak lenniük?

Bárki > Ennek kitalálása lenne az improvizáció egyik feladata. Ha én is részt vennék benne, akkor javasolnám a társaimnak (az ételosztóknak), hogy az ételosztást úgy rendezzük meg, hogy a hajléktalanok az ételek készítőivel (vagyis velünk) ne találkozzanak. Illetve, lenne egy másik javaslatom is. Javasolnám, hogy csináljunk egy videót, amit az ételosztás alatt a hajléktalanoknak folyamatosan vetítenénk, amin az lenne látható, hogy közösen főzni és ételosztást rendezni mindentől függetlenül (tőlük függetlenül is) buli.

Kérdéses > Á, ezt értem. Viszont egy ilyen eseményen nem törne ki verekedés, ha nincs személyzet aki az étel adagolását szabályozza?

Bárki > Nagyon jó felvetés, helyed lenne ebben az improvizációban! :)) Pont ilyeneket kellene megoldani. Hacsak nem tartjuk megoldhatatlannak az ingyen (pl. a hálát is kizáró) ajándékozást.

Kérdéses > Az ingyen adást már mások is megoldották valahogy, bár én nem tudom, hogyan. Te tudsz erről valamit?

Bárki > Én az ingyen adást csak gift-economy környezetben tudom elképzelni. Exchange-economy normák között szinte elképzelhetetlennek tartom – kivétel ez ilyen spéci improvizáció, amit az előbb javasoltam.

Kérdéses > Te, én ezeket az idegen kifejezéseket nem is ismerem.

Bárki > Az exchange economy az a rendszer, amiben mi is élünk. Én tulajdonképpen egy külön tudatállapotnak látom. Ez a cserealapúság, vagyis az a felállás, amikor az átadás-átvételben nyertesként vagy vesztesként vesznek részt a felek, illetve az átvett dologért cserébe, emiatt, kompenzációt adnak egymásnak. A gift-economy típusú gazdálkodásban nincsenek nyertesek és vesztesek.

Kérdéses > Azt hiszem ezt az exchange-economy dolgot értem, és érzem is. A giftről viszont nem sokat mondtál. Én valamiféle ajándékozásra gondolok, ami hát... na én pl. eléggé lekötelezve érzem magam ha ajándékot kapok.

Bárki > A gift-economy rendszerben (tudatállapotban/berendezkedésben) ez a lekötelezettség-érzés nem jelenik meg. Ha valaki ad valamit a másiknak, akkor azt a másik úgy értelmezi, hogy egy közös ügy miatt történt az átadás, és nem személyes okok miatt. Ezt az „eredeti bőség” rendszerének is szokták hívni, míg az exchange-economy a szűkösségre alapul. Interneten vannak ezekről anyagok.

Kérdéses > Na, akkor ennek még utána nézek. Tök jó lenne a másik izgalmas témáról is beszélni, de arra most nem lesz idő. Legközelebb elmondod?

Bárki > Elmondom. Csetelj majd rám!

Szólj hozzá!

Kérdéses > Azt mondtad, mesélsz a dualitás előtti létélményről.

Bárki > Igen.

Kérdéses > …

Bárki > Ez az az állapot volt (talán, úgy 100 ezer évvel ezelőtt), amikor az embernek még sem oka, sem lehetősége nem volt arra, hogy fontosabbnak lássa magát a környezeténél. Ehhez egy eseményre volt szüksége, a tömegben élésre, vagyis a 100-120 főnél nagyobb világok megjelenésére.

Kérdéses > Ez a Dunbar szám (Dunbar's number), amiről már volt szó a blogon.

Bárki > Igen. Ez az a létszámhatár, ami fölött az egyetértés lehetőségét minden világ elveszíti, és az egyetértést óhatatlanul felváltja az igazságkeresés.

Kérdéses > Vagyis szerinted a megsokasodás az az esemény, amitől az ember elkezdte fontosabbnak tekinteni magát a környezeténél?

Bárki > Igen. A megsokasodással keletkező igazságkereső viselkedés kezdett kiemelni minket a környezetünkből, és most itt tartunk. Talán túlságosan is kiemelkedtünk, de felül is kerekedtünk. Egyetértésben maradva soha nem jöttünk volna olyan helyekre élni, ahol ruhát kell hordanunk, vagy nincs elég víz, vagy meg kell dolgoznunk az ételért.

Kérdéses > Ja, ezt sejtem.

Szólj hozzá!

Bárki > Nekem van egy őstörténet-javaslatom, amit meg lehetne jeleníteni.

Kérdéses > Csak nem Te is világot akarsz improvizálni?

Bárki > Ott még nem tartok. Nekem gyerekeim, rokonaim, kötelezettségeim vannak, nem hagyhatom itt őket. De lenne egy javaslatom, hogy mit adhatnának elő mások, amit – szerintem – nem csak én néznék meg szívesen.

Kérdéses > Na, kivele!

Bárki > A történetben az az érdekes, hogy a közönség is benne van.

Kérdéses > Én ezt eleve gondoltam. Mármint, hogy egy világimprovizáció kerettörténetében a közönségnek is szerepelnie kell.

Bárki > Oké, én ezt csak utólag vettem észre. Mindegy.

Kérdéses > Jó, de mondjad, ne állj le!

Bárki > Rendben. Szóval ez a történet tulajdonképpen a dualitás megszületésének és kifejlődésének a története, ami előtt csak egységélmény volt, illetve, ami (a végén) az egységélmény visszaszerezhetőségét mutatja be.

Kérdéses > Eddig pazar. :) Folytasd!

Bárki > A történet a különböző kozmológiáktól függetlenül indul, vagyis nem foglalkozik azzal, hogy hogyan, esetleg kinek/kiknek a keze munkája által keletkezett az élet, az anyag.

Kérdéses > Hogyhogy?

Bárki > Mert az improvizáció ettől nem függ.

Kérdéses > Végül is ez jó. Leegyszerűsíti a dolgokat.

Bárki > Ráadásul nem osztja meg a jelentkezőket!

Kérdéses > Pláne. De mi is akkor a történet?

Bárki > A történet az ember édenben élésével indul, ami a történelem előtti időkben, egy bejáratott, működő rendszer volt, amiben még nem volt dualitás.

Kérdéses > Ezt hogy értve?

Bárki > Ez úgy nézett ki, hogy abban az időben az embernek még semmi kétsége nem lehetett azzal kapcsolatban, hogy a létezése mit jelentett.

Kérdéses > Miért nem lehetett?

Bárki > Ezt a történet később mondja el.

Kérdéses > Akkor folytasd!

Bárki > És akkor, egyszercsak, jött a populációban egy megszaladás – mondja az én őstörténet-változatom. A természet valahogy túl jól tartotta az édenben az embert, vagy volt valami mögöttes szándéka ezzel (végül is mindegy), mindenesetre az addig 60-80-100 fős csoportok elkezdtek egybeérni. És ezzel a mozzanattal fogant meg a dualitás.

Kérdéses > Kifejtenéd?

Bárki > Basszus, nem lesz időm elmondani, mindjárt indulok.

Kérdéses > Pedig ezt mindenképp el kellene mondanod. Valahogy azt érzem.

Bárki > Este felhívlak.

Kérdéses > Mindenképp!

Szólj hozzá!

Bárki > Te tudtad, hogy minden társadalom egy csoportos improvizáció tulajdonképpen? Úgy értem, hogy egy világról alkotott közös elképzelés együttes, improvizatív megjelenítése.

Kérdéses > Persze. Minden népnek megvan a maga narratívája, amit eljátszik. Miért tartod ezt fontosnak?

Bárki > Mert, amikor ezt megértettem, teljesen új közösségi és életmódbeli lehetőségeket kezdtem el magam előtt látni.

Kérdéses > Milyeneket?

Bárki > Olyanokat, melyekben a narratíva, vagyis a „világról alkotott közös elképzelés” teljesen más. Teljesen más, mint ebben az improvizációban, amit a társadalom most megjelenít, amiben mi is beszélgetünk.

Kérdéses > Részemről egyrészt kérdés, hogy szerinted mi az a bizonyos, „világról alkotott közös elképzelés”, aminek megjelenítését ez a társadalom épp csinálja (improvizatív eszközökkel, mint mondtad), de főleg kérdés, hogy van-e mód ezen változtatni?

Bárki > Mindkettő megválaszolásához előbb látni kell egy – véleményem szerint – elképesztően fontos dolgot. Hallottál már a keretekben mesélésről (transmedia storytelling)?

Kérdéses > Nem.

Bárki > Van az, amikor egy történetet nem egy, hanem több keretben mesélnek el. És a társadalmi improvizáció is így meséli el a „világról alkotott közös elképzelést”.

Kérdéses > Ez miért számít?

Bárki > Mert, ha valaki nem a közösen értelmezhetőt nézi a létünk különböző kereteiben (hanem csak az egyes keretekben történő dolgokat nézi, külön-külön), akkor nem fogja meglátni a „világról alkotott közös elképzelést”.

Kérdéses > Milyen keretekről beszélünk pontosan?

Bárki > Ha egy adott társadalom narratívájára (vagy közös elképzelésére) vagyunk kíváncsiak, akkor olyan kereteket érdemes néznünk, amik univerzálisak, vagyis más társadalomban is megvannak.

Kérdéses > Éspedig?

Bárki > A születés, a halál, a megtermékenyülés, a felnövekvés, a kommunikáció, a szexualitás, a gazdálkodás, a lakhatás, stb., stb. Más szavakkal: én az életterületeket nézném. És még valamit.

Kérdéses > Mit?

Bárki > Nézném még azt is, hogy más társadalmak improvizációival összehasonlítva, mik az ösztönös és mik a nem ösztönös cselekvéseink.

Kérdéses > Ez miért fontos?

Bárki > Hogy meg tudjuk különböztetni, hogy az egyes keretekben mik azok a cselekvések, amik egy elképzelést szeretnének kifejezni, és mik azok, amiket „csak úgy”, ösztönösen cselekszünk.

Kérdéses > De egy csomó dolgot a földrajzi, a kulturális, a demográfiai, stb. körülményeink miatt teszünk.

Bárki > Persze. Én ez úgy mondanám, hogy a narratíva része az is, hogy mit keresünk az adott földrajzi, kulturális és demográfiai viszonyok között.

Kérdéses > És mire jutottál? Mi a „világról alkotott közös elképzelésünk”?

Bárki > Ezt én akartam kérdezni tőled. Te még nem gondolkodtál rajta.

Kérdéses > Akkor előbb pihenjünk erre egy kicsit.

Bárki > Legyen így, pihenjünk.

Szólj hozzá!

Bárki > Képzeld, mit hallottam!

Képzeletbeli > Mit?

Bárki > Egy külön világ létrehozásához keresnek önkéntes szereplőket.

Képzeletbeli > Hol akarnak ilyet csinálni? A Holdon?

Bárki > Nem. Itt a Földön. Az egyik nagyvárostól nem is messze. Most nem jut eszembe a neve, de Európában, az biztos.

Képzeletbeli > Hogy lehet itt, a Földön, egy külön világot létrehozni? Egy kupola alatt?

Bárki > Állítólag nem kell hozzá kupola. Azt mondják, ehhez elég egy íratlan együttműködés a szereplők és a közönség között. Azt remélik, ez biztosítani tudná az adott világ érintetlenségét kulturálisan, morálisan, antropológiailag.

Képzeletbeli >  Hány főt keresnek a – gondolom – kísérlethez?

Bárki > Ötvenet-hatvanat, illetve minimum 100 fősre tervezik a köréjük települő, úgymond „első sorban ülő”, szakmai közönséget.

Képzeletbeli > Na erről még beszéljünk! Érdekel.

Bárki > Oké. Rohantam. Hívhatsz is.

Szólj hozzá!

Bárki > Szevasz!!! Kellemes ünnepeket, így utólag, és Boldog Új Évet előre! :)

Kérdéses > Szevasz! Neked is minden jókat, így, cseten keresztül. Mizújs? Új lakásban laksz? Láttam a képeid között.

Bárki > Vettem egy lakást, és már a felújítás is nemsoká elkészül :) Van egy lakásom!!! :) Ez nekem nagyon nagy öröm.

Kérdéses > Király! :))) Nem sokára család-gyerek! :))

Bárki > Még nem :)

Kérdéses > Pedig egyszer, biztos családos ember leszel.

Bárki > Mondjuk, van most alakulóban valami egy komolyabb lánnyal, de majd alakul.

Kérdéses> Csak azért mondom, mert Te olyan „family guy” típus vagy.

Bárki > :))) És veled mi van? Pesten vagy?

Kérdéses > Igen, Pesten lakom.

Bárki > Ez a szakáll nagyon rád vall :)

Kérdéses > Komoly cucc. Pláne, ha még a hajam is rendesen meg fog nőni hozzá. Majd kontyban szeretném hordani.

Bárki > Tervezed? :)

Kérdéses > Ha megérek még 1-2 évet, akkor lehet, hogy kipróbálom.

Bárki > A padon, a gyerekekkel körbeülős fotód olyan jó kép rólad. :) Mint egy boldog család.

Kérdéses > Olyan. Idén nyáron készült. Idillikus.

Bárki > És mit csinálsz most Pesten?

Kérdéses > Egy alapítvány foglalkoztat.

Bárki > És mivel foglalkozik az alapítvány? Családok?

Kérdéses > Egy csomó mindennel. Igazából az összes életterülettel: a kommunikációval, a szüléssel, a meghalással, a felnevelkedéssel, a megélhetéssel, a lakhatással, meg mindennel. Még a testiséggel is.

Bárki > Lényeg, hogy szeresd. :)

Kérdéses > Bármikor felmondhatok neki, nem vagyok rászorulva. Viszont, ha kellek az alapítványnak, addig fizetést is ad.

Bárki > Neked a pénz sosem számított. :)

Kérdéses > Régen sem vonzott a magánélet. Nincs már kedvem hozzá.

Bárki > Te úgy élsz ahogy éppen jólesik.

Kérdéses > Megpróbálok úgy élni, hogy ez mindenkinek jólessen.

Bárki > Voltam a Kirsna-völgyben. Eszembe is jutottál.

Kérdéses > Nyílt napokon voltál? Úgy tudom, szoktak ilyeneket rendezni.

Bárki > Neeeeem. Folyamatos a látogathatóság.

Kérdéses > Viszont nyílt napokon, asszem, több helyre is beengedik az embert.

Bárki > Nyáron voltunk. Volt belépő. Reggel pedig amolyan szeánsz. Vagy nem is tudom, hogyan nevezték.

Kérdéses > Ja. Én még nem voltam. Nem tudom, hogyan lesz a jövő, de ha lenne hozzá jó alkalom, Somogyvámosba én is lemennék. Megnézni őket.

Bárki > Most megyek anyának segíteni. Örültem. Minden jót!

Kérdéses > Neked is minden jót!

Szólj hozzá!

Kérdéses > Ha jól értem, Te konkrétan felajánlod ezt a házat hosszabb-rövidebb itt tartózkodásra azoknak, akik ki szeretnének próbálni olyan dolgokat, amikről a blogomon is beszélek?

Bárki > Illetve meg szeretnék beszélni ezeket.

Kérdéses > Nagyon jó. Ezt meg fogom írni a blogomon.

Bárki > Jó.

Kérdéses > Hány négyzetméter ez? Mennyi az alapterülete?

Bárki > Talán 40-42 négyzetméter.

Kérdéses > Akkor összesen 80, plusz a legalsó rész, vagyis összesen 90-100.

Bárki > Nagyjából.

Kérdéses > És tök jó, hogy csak kevés fal osztja meg belül a tereket.

Bárki > Többek között ezért is tetszett meg ez a ház nekem.

Kérdéses > Plusz, még külön szerencsének is gondolom, hogy ide kell egy kicsit vonatozni-buszozni, vagyis csak komolyabb elhatározással jönnének ki ide az emberek Budapestről.

Bárki > Szerintem is.

Kérdéses > És 1-1,5 óra utazás a Nyugatiból nem is bevállalhatatlan.

Bárki > Szerintem sem.

Kérdéses > Jó, mondom, felrakom a blogomra.

Bárki > Oké.

Kérdéses > Nem rakom ki a nevedet (mint soha senkiét), majd azt írom, hogy engem keressenek.

Bárki > Oké.

Kérdéses > Oké.

Szólj hozzá!

Bárki > Én szívesen létrehoznék és üzemeltetnék egy kis édent, persze csak olyan „édent”, amit ma, Magyarországon, a fennálló lehetőségek megengednek. Ha lenne rá pénzem.

Kérdéses > Mesélj róla!

Bárki > Én kibérelnék egy pár száz négyzetméteres, viszonylag extrás, családi ingatlant, azok részére, akikről tudom, hogy részt vennének azokban a dolgokban, amiket Te improvizációknak hívsz és ajánlsz.

Kérdéses > És az improvizációk kitalálásában is részt vennének?

Bárki > Igen.

Kérdéses > Ez körülbelül hány ember?

Bárki > Kábé 10-15 felnőtt, kisgyerekesek is vannak benne.

Kérdéses > Mennyi pénz kellene ehhez?

Bárki > A legminimálisabb megvalósításában nagyjából 4-500 ezer forint havonta, illetve 2 millió a kaucióra és a beköltözésre. Most hasamra ütöttem.

Kérdéses > Mindegy is, ezt ráér később is kitalálni. Viszont hogyan nézne ki egy ilyen „éden”.

Bárki > Ez semmi más nem lenne, ez a hely, mint egy ingyenes lakhatást és ellátást biztosító motelszerűség. Teljes ellátást adna (külön alkalmazottakkal), de még nem jelentene buborékot a társadalomban.

Kérdéses > Ennek a 10-15 felnőttnek ott, ebben a motelszerűségben takarítania, bevásárolnia, mosnia, stb. kellene-e?

Bárki > Mindenben ki lennének szolgálva, de bármiben részt vehetnének, amiben kedvük tartja. És akkor jöhetnének-mehetnének onnan/oda, amikor akarnak. Talán csak annyi, hogy ne verjék szét a kéglit, illetve ott senkit nem fogadhatnak. De még ezeket ki kellene találni.

Kérdéses > Kitalálhatnánk a befektetőkkel együtt. Ez jól hangzik.

Bárki > Szerinted erre lehet pénzt szerezni?

Kérdéses > Majdnem biztos vagyok benne. Ha ezen a helyen tényleg történne előrehaladás az egyes improvizációk kitalálását, illetve ezek egyszerre improvizálhatóságának fejlesztését illetően, akkor szerintem igen, lehetne pénzt szerezni.

Bárki > Mi a következő lépés.

Kérdéses > Megpróbálnék rá támogatókat keresni.

Bárki > És ki kapná a pénzt tőlük?

Kérdéses > Hát Te, de valószínűleg csak az „alapítványon” keresztül, minden bizonnyal, kis időkre előre folyósítva. Már amennyiben a támogatók tartani szeretnék a velem együtt vélt céljaikat. Vagy odaadhatják bárkinek közvetlenül, ha úgy ítélik meg, hogy az „alapítvány” közreműködésére nincs szükségük.

Bárki > Erre nem lehet támogatókat találni.

Kérdéses > Nem tudhatod, hogy kivel fogok még megismerkedni. De mondhatom-e bárkinek, hogy Te szívesen megszerveznél egy ilyet, még akkor is, ha az „alapítvány” a költségeidet max., mindig csak 2 hónappal (tegyük fel, hogy csak 2 hónappal) folyósítaná előre.

Bárki > Mondhatod.

Kérdéses > Akkor majd mondom is. Ha lesz kinél alkalmam. Januárban lehet, hogy egy csomó helyen megfordulok.

Bárki > Te tudod.

Kérdéses > Én is, vagy senki.

Bárki > Jó, Te is, vagy senki.

Szólj hozzá!

Kérdéses > Végre meg tudom hirdetni az „alapítvány” első programját.

Bárki > Na, és mi az?

Kérdéses > A Kérdéses Beszélgetések, melyek már élő beszélgetések, nem úgy, mint a Kérdéses Blogbejegyzések, amit (mint online programot) egész idáig csakis a valós életben, szóban hirdettem.

Bárki > És miről szól a Kérdéses Beszélgetések?

Kérdéses > Volt az az ötleted, hogy egy improvizáció erejéig próbáljuk megvalósítani a nem egyénre fókuszáló kommunikációt, pár emberrel.

Bárki > Ketten is lehet ezt csinálni.

Kérdéses > Igen. Sőt.

Bárki > És miről szól a Kérdéses Beszélgetések?

Kérdéses > Az ötleted megvalósításáról. Szerintem fogok tudni ajánlani ilyen improvizációkat, konkrét helyeken és időkben. De mostantól a blogbejegyzéseim nélkülem is inspirálhatnak improvizációkat, akár társaságokban, akár akár kettesben, vagy -- akarva-akaratlanul beavatatlanokkal, illetve elképzelt partnerekkel -- egyedül is.

Bárki > Mi lesz az első téma, amit Te ajánlasz?

Kérdéses > Altéma.

Bárki > Jó, nevezzük altémának.

Kérdéses > Ha már egyszer az improvizáció is egy téma, és az is téma, külön, ami körül az improvizatív beszélgetés forogni tud.

Bárki > Akkor, mi lesz az a téma, amire az első ilyen keretet kínáló beszélgetés majd létrejön?

Kérdéses > Szerintem a nemi békekötés lehetőségeit kereső blogbejegyzéseim.

Bárki > Azokról lehetne beszélgetni?

Kérdéses > Az ötleted teremtette keretek között, vagyis egy, nem az egyénekre fókuszáló kommunikációban.

Bárki > Egyetlen egy altémát ajánlasz csak?

Kérdéses > Valószínűleg fogok párhuzamosan egy másikat is javasolni. Az öngyilkosságot fontolgatók és az életigenlők kölcsönös megértését kereső blogbejegyzéseimet.

Bárki > Kíváncsi vagyok.

Kérdéses > Én is.

Szólj hozzá!

Kérdéses > Beszéljünk kicsit arról, hogy milyen is lehetett az öntudatlan (még csoporttudatú) ember élete az édenben, lécci! :)

Bárki > Oké, beszéljünk!

Kérdéses > Mit gondolsz róla?

Bárki > Azt, amit eddig is mondtam.

Kérdéses > És mit mondtál róla?

Bárki > Hogy ez egy nagyon más érzés.

Kérdéses > Milyen érzés?

Bárki > Nagyon más, és másképp örömtelibb érzés, mint a miénk.

Kérdéses > Kedved van megélni?

Bárki > Neked is.

Kérdéses > Nekem is.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása