HTML

Bárki > Elmondanám, hogy most miről szól nekem a Bono sapiens.

Kérdéses > Mondd!

Bárki > A Bono sapiens számomra egy közös emberkép (az Ember múltjáról, jelenéről és jövőjéről szóló koherens történet), melyet nagyon különböző közvetítések jelenítenek meg. Ilyen módon, ez tényleg egy nyílt fejlesztésű transmedia projekt. Ezek a közvetítések lehetnek színházi előadások, rögtönzéses utánzások, emberré válás történetek, utópiák, terápiás beszélgetések, emberjogi szerveződések, tematikus együttlétek és együttélések, kulturális, művészeti, relaxációs vállalkozások, stb., a wiki oldalt is beleértve. Szempont, hogy a megjelenítendő emberkép a címnek minél jobban megfeleljen, illetve minél koherensebben, minél sokoldalúbban közvetíthető legyen.

Kérdéses > Klassz!

Bárki > Csak ezzel az elmondással tudom elképzelni, hogy a nagyközönség számára is nyilvánvalóvá lesz, hogy mi a dolog sci-fi részével is foglalkozunk.

Kérdéses > Mondjuk, lehetne is csinálni a projekt oldalán egy MÚLT-JELEN-JÖVŐ felosztást, ahol az itt-és-most programok külön, a JELEN menü alatt jelenhetnének meg.

Bárki > Ez jó ötlet. És esetleg azt is oda lehet írni a főoldalra, hogy a projekt alapötletét a fejlesztésben jelenleg is részt vevő Kérdéses Alapítvány adta.

Kérdéses > Ez király lenne!

Bárki > Meg azt, hogy bárki bekapcsolódhat a projektbe.

Kérdéses > Mindenképpen! Felteszed ezeket a Bono sapiens wikire?

Bárki > Naná!

Kérdéses > Azt ugye tudod, hogy ez a projekt After sapiens néven már Kistarcsán, a kommuna-kezdeményezésben is futott?

Bárki > Nem, nem tudtam.

Kérdéses > Ezt a gondolatkört kábé 10 éve figyelem, és kábé 5 évvel ezelőtt találkoztam először ezzel a névvel. Patkány biztosan emlékszik rá. Még a név mögött álló weboldal-kezdemény is megvan, az Ourproject.org-on. Jó rég volt már.

Bárki > Lehet, hogy megkérdezem tőle. Közben felraktam a szöveget a wikire, de senkinek nem szóltunk előtte.

Kérdéses > Nem szoktuk. Legfeljebb az történne, hogy visszaállítja valaki az előző szöveget. Tudod, a ráhagyásos módszer, amiről beszélgettünk az 55. bejegyzésben.

Bárki > Ja, igen. Emlékszem.

Szólj hozzá!

Kérdéses > Bejött a csetbe Musztáng is.

Bárki > Itt vagyok.

Bárki > Én is, még mindig.

Kérdéses > Musztángnak is elmeséltem a mai, új jelentkezőket, de a b-ai lányt csak M-nak meséltem eddig. M., bekopiznád ide azt a részt róla? Én már nem tudom, mert Musztáng meghívása miatt nullázódott a szöveg nálam.

Bárki > „Kérdéses > Ma újabb érdeklődők jöttek, lehet, hogy velünk fogják szerkeszteni a wikidot oldalt. Bárki > Azta! Tök jó! Kérdéses > Köztük van az a vidéki lány, aki filozófiát tanult, és most az ötletirodás volt párja eszement tágas tanyáján lakik, ahova pedig akartak pár évvel ezelőtt egy egységélményt biztosító közeget létrehozni. És a lány is azt mondta, már akkor, hogy a közeg számára környezeti eltartottságot kell biztosítani.”

Kérdéses > Ja. Erre gondoltam.

Bárki > Oké. Ennyi?

Bárki > Épphogy elkezdett mesélni!

Kérdéses > Pillanat, közben beszélgetek is...

Bárki > Ja, oké.

Kérdéses > A lány tudna rendelkezni egy 150 négyzetméteres, budapesti, extra belmagasságú lakás fölött, ha fönt tudná azt tartani. Színházi előadást szeretne csinálni, ami ábrázolja a Bono sapines-t (a képet majd még egyeztetni kell vele, nagyon jó ötletei vannak). És ezt a lakásban képzelte el. De ez, egyenlőre, még csak színház, vagyis csak színházi eszközöket alkalmazna. És volt javaslata a történet befejezésére is. Nagyon értelmes dolgokat mondott.

Bárki > Például?

Kérdéses > A félelemről beszéltünk. Az volt az ötlete, hogy a félelemről ábrázolni kell, hogy az nem a genetikánkból jön, hanem csak az emberkép hozta/hozza létre – csakis és kizárólag az egyedülléttől van genetikai félelmünk – mondaná a történet (pl. az öngyilkosságtól való félelemből ki lehet szocializálódni, jegyzem meg halkan). Eszerint, illetve ez után, a történet úgy folytatódna, hogy az értelmet meghaladó létszám túllépése elkezdte megismertetni az embert önmagával (elkezdte figyeltetni önnön magát), és később az embernek minél több lett az ismerete önmagáról, mint a környezetéről, annál nagyobb egységtől való elszakadást érzett  egyedülálló fajtának kezdte érezni magát. Ez jobban eladhatóvá tenné a programokat. Így a programok már nem, vagy nem csak az önkép feledtetéséről és tudatosításáról szólnának, hanem a félelem nélküliség újra előidézhetőségéről, a kollektív relaxálásról. Egyfajta pihent állapotról, ahogy ezt Ő nevezte.

Bárki > Ez nagyon jól hangzik!

Kérdéses > Vagyis a környezeti eltartottság, a 80-100 fős kommunikációs elhatárolódás, illetve az emberkép előtti nézet (egységkép) visszaállításával megszűnik az elszakítottság érzet, és ismét egy félelem nélküli állapotba jutunk. Nagyjából ez lenne a történet vége. És tulajdonképpen az első reklámja is. Közben pedig arra gondoltam, hogy ezt a csetet felteszem másoknak a blogra elolvasásra.

Bárki > Amúgy, szerintem, ezt mi is így gondoltuk, hogy nem lenne félelem abban a közegben, csak nem jutott eszünkbe, hogy ezt kihangsúlyozzuk.

Bárki > Igen. Mintha lett volna ilyesmiről szó valamikor. Amúgy, nekem tetszik ez a megközelítés.

Kérdéses > Szerintem elég hasznos tagja lesz a társaságnak. Csütörtökön vagy pénteken tudnánk is találkozni vele, a Müsziben (az új hely, amit Musztánggal találtunk). Meséltem rólatok. És az autizmusról is. Az ő autizmustesztje 75%-os. Azt mondta, hogy pár éve elkezdte gyanítani, hogy esetleg Ő is autista, és keresett magának teszteket az Interneten, komolyakat. A másik jelentkező pedig egy fiatal srác, feltehetően fű és alkohol bőven van az életében. Ő annyira nem fogja akarni szerkeszteni a wiki-t. Más típus. Viszont érdekli a téma (nagyon is), és ismeri a szervezőket a Müsziben (mintha valamivel utalt volna erre). Tegnap beszéltem L-el is, akivel decemberben ismerkedtünk meg Sz-el, és akinek nagyon szimpatikusok voltunk mindketten. Ez a srác sokat fest, rajzol. Kábé húszéves. Mondtam neki, hogy kellene a projektnek egy animáció. Ehhez megmutattam neki a Bono sapiens wiki-t, ami tetszett neki. Azt mondta, most sok a dolga, de érdekli az animáció készítése. Plusz... Még sincs lakhatásom április 1-től. Egyenlőre felhívom anyámat, hogy hozzá költözöm 1 hétre. Sejtve, hogy maximum 1 hetet fogok ott kibírni. Ha nem lesz normális lakhatásom, kilépek. Nagyjából ezek a hírek mára. Legalább is nálam.

Bárki > Oké. J-nél nem lakhatsz?

Kérdéses > Épp ebben a pillanatban derült ki, hogy nem. Az előbb beszéltem vele erről. De most meg arról beszélünk, hogy esetleg mindketten leköltöznénk B-ra. Ő vetette fel, most, hirtelen.

Bárki > B-án van internet? A tanyára mennétek?

Kérdéses > Igen, oda, és van Internet. De a projektnek az baromira nem hasznos, ha nem vagyok Budapesten.

Bárki > Az se, ha kilépsz.

Kérdéses > Az sem, viszont ha akadályoztatva lennék a projektben, akkor a kilépés utáni perspektívák érdekesebbé válnának. Érzem.

Bárki > Más. A kérdéses blogon mennyire kell ragaszkodni a kék-fehér madaras sablonhoz?

Kérdéses > Szerintem ez adja a legletisztultabb tipográfiát. Az imidzs miatt, a tisztaság ábrázolása miatt választottam, de megváltoztatható.

Bárki > Belépek a blogra, ha nem szerkeszted éppen. Megnézem milyen belül.

Kérdéses > Nem szerkesztem, lépjél!

...

Bárki > Mutatok valamit, ami talán nem az ideális megoldás a blog átláthatóbbá tételére, de ez egy beépített dolog. Az a gond, hogy ezzel a sablonnal a bal oldalon vannak a címek, és szerintem jobb lenne, ha ezek a jobb sávban látszanának. Nézd meg most a blogot! Sajna ez a sablon alapból nem tudja a baloldali sávot kezelni, a HTML-t meg annyira nem ismerem, hogy kapásból átszerkesszem.

Kérdéses > Ez iszonyú jó!!!

Bárki > Tényleg?

Kérdéses Tényleg!!!

Bárki > Beraktam egy külön szövegdobozt a linkeknek. Fontos, hogy a linkek szövegei/URL-jei a fejlécben szerepeljenek?

Kérdéses > Nem fontos. Esetleg rakhatnánk oda valamilyen rövid szöveget helyettük. Akár a Bono sapiensről, vagy az ötletirodáról. Amennyiben ezek tényleg közös projektek. Úgy értem, hogy később majd rakhatnánk oda egy ilyen szöveget.

Bárki > Elég kevés szöveget bír el a fejléc. Az e-mail cím egyenlőre ott maradhatna, mert a linkek között nem működik praktikusan. Aztán, ha van ötlet, be lehet rakni szöveget.

Kérdéses > Csináljuk a megbeszélt ráhagyásos módszerrel! Emlékszel rá?

Bárki > Oké. :) Akkor mindenki végrehajtja azt a módosítást, amit egyébként kérdezne, hogy végrehajthatja-e, és a megmaradó verziók maradnak meg. Illetve, ha többször egymást kioltó végrehajtás történik, akkor kiderül, hogy miről kell a legközelebbi találkozón beszélnünk.

Kérdéses > Ja. Csak ne legyünk ebben 80-100 főnél többen, mert ez akkor már nem működhetne. :) Erről jut eszembe, hogy ebben a ráhagyásos módszerben a lényeg tulajdonképpen az, hogy ebben a játékban egymás cselekedeteit nem kijelentésnek, hanem kérdésnek tekintjük. A Bono sapiens is így viselkedett.

Bárki > Ezek szerint, ha ebben az improvizációban a cselekedet kérdést jelent, akkor arra a választ egy másik cselekedetben kell megadni. És nem szóban.

Kérdéses > Pontosan. Mint régen, amikor a szó és a tett még nem vált ketté. Az érthető méretű világokban. Ez lehetne a második hirdetés alapja. Az elsőé pedig, – amiről beszéltünk – az öntudattal együtt járó, és egyetlen félelem, az elszakadástól való félelem megszüntetése lehetne.

...

Bárki > M-nak sikerült a blogba belépni?

Kérdéses > Sikerült. Szerintem nagyon klasszul megcsinálta!

Bárki > Ja, most látom. Klassz!

Kérdéses > :)

Bárki > Az Indiegogo-t miert vetted le?

Kérdéses > M. vette le, és rakta át dobozba, a jobb oldali hasáb tetejére. Szerintem jobb így. Úgy is hagytam -- tudod: a ráhagyásos módszer. :)

Bárki > Ez nagyon jó cím, hogy Autizmussal a neurotipikusokért (beszélgetésekben).

Kérdéses > :D

Bárki > Tetszik.

Kérdéses > Király!

Bárki > Klassz. M. ért hozzá. Akkor lehet, hogy a Bono sapiens facebook oldalát is megtudja csinálni.

Kérdéses > Azt nem hiszem, mert ott szerintem a Facebook programban, a szerveroldalon van a hiba. De meg lehet kérdezni.

Bárki > Ez a lakhatásod eléggé gáz.

Kérdéses > Eléggé gáz.

Bárki > Mikorra tudod meg, hogy mi lesz?

Kérdéses > Nem tudom. Amint értesülök valamiről, rögtön közlöm.

Bárki > Ahol most vagy, ott az a gond hogy nincs pénz jövő hónapra?

Kérdéses > Nem, nem ez a gond, vagyis, hogy ez is gond. J-nek az odaköltözésemmel kapcsolatban érzelmi fenntartásai vannak. Tökre megértem.

Bárki > Aha.

Kérdéses > Túlságosan jó neki az ottlétem járulékos haszna.

Bárki > Ezt hogy értsem?

Kérdéses > Úgy érzi, elkezdene kötődni hozzám, miközben tudja, hogy kilépni is kész vagyok. Plusz, most van túl egy házasságon, de a válás hatásait még mindig nagyon érzi. Nem akar megint még egy ugyanolyan mély kapcsolatot.

Bárki > Akkor én is odaköltözöm, és akkor az már nem párkapcsolat, vagyis nem fog kialakulni párkapcsolat. :) Teszek róla, hogy ne mélyüljön el egyikünkben sem. :D

Kérdéses > De azt nem tudnád megakadályozni, hogy ne takarítsak, hogy ne tartsam rendben a lakását, vagy főleg, hogy ne segítsek neki a tervezői munkájában. Ezeket nem tudom nem csinálni. Megdugni viszont senkit nem tudok, így nincs is párkapcsolatiság, ami ellen lehetne vagy kellene tenni valamit, ugyanakkor testileg is hasznosak tudunk lenni egymásnak, mert nagyon jó egy ágyban aludni, ébredni.

Bárki > Hétvégére van valami terved, valami program?

Kérdéses > Nem, nincs semmi.

Bárki > Akkor holnap délután találkozhatunk.

Kérdéses > Esetleg a b-ai K. (a lány volt párja) fog keresni engem, de szerintem igen, találkozhatunk.

Bárki > Ezzel a lánnyal miben maradtatok, akinek van lakása, amiben színházat csinálna?

Kérdéses > Abban, hogy kedden délután felhívom, hogy pontosan mikor jön ismét Budapestre csütörtökön vagy pénteken.

Bárki > Sz. üzeni, hogy csütörtökön-pénteken Ő is tudna vele találkozni.

Kérdéses > Láttam a listán, olvastam.

Szólj hozzá!

Bárki > Szia! Az ismerősöd ajánlott e-mailen keresztül, azt írta, hogy téged lehet keresni filozófiával kapcsolatban.

Kérdéses > Igen. Ha jól tudom, Musztánggal ismerkedtél meg.

Bárki > Igen, vele.

Kérdéses > Miről beszélgettetek? Vagy ez egy túl nagy kérdés?

Bárki > Igazából csak arról mesélt, hogy hol szoktatok találkozni. aztán írtam neki, hogy nekem a személyes találkozás nem okés, mert nem Budapesten lakom. Aztán ajánlott téged.

Kérdéses > Én is budapesti vagyok.

Bárki > Igen, azt tudom.

Kérdéses > És hogyan ismerkedtetek meg? Milyen téma körül?

Bárki > A gyakorikerdesek.hu-n tettem fel, hogy van-e még olyan ember, aki filozófiával foglalkozik? Aztán privátban írt, hogy nektek van egy most alakuló, illetve megalakult körötök.

Kérdéses > Akkor a téma nem is olyan fontos neked, csak annyit beszéltetek, hogy ez egy filozófiai kör.

Bárki > Igen, igen. Igazából, én csak filozófiatörténetet olvasgattam, a híresebb emberek gondolatait.

Kérdéses > Csak, mert filozófiai körök sok témában futhatnak/vannak.

Bárki > Igen, tisztában vagyok vele. Kijegyzetelgettem 40-50 oldalt, a preszókratikusoktól Kierkegaard utánig. Azokat tanulgattam pár hónapja nagy lendülettel.

Kérdéses > Vannak filozófiatörténetet kedvelő ismerőseim, de Musztánggal nem filozófiatörténettel foglalkozunk.

Bárki > Ha már így szóba jött, akkor miről szoktatok?

Kérdéses > Az ösztönöktől való elszakadásról. És az ösztönöktől való elszakadás kezeléséről.

Bárki > Ez érdekesnek hangzik.

Kérdéses > A lehetséges megoldásokkal foglalkozunk.

Bárki > Akkor ezt úgy is érthetem, hogy a természeti törvényeknek az emberre gyakorolt hatására fókuszáltok? Mert, ha jól emlékszem, akkor Kant filozófiájánál olvastam ilyesmit.

Kérdéses > Igen, gyakorlatilag ezzel foglalkozunk. Próbálunk cselekvési kísérleteket is kitalálni.

Bárki > Érdekesen hangzik.

Kérdéses > Csináltunk egy közösen szerkeszthető weboldalt, a http://bonosapiens.wikidot.com címen. Még elég kezdetleges, de majd alakítjuk. Azért, érdekel minket más is.

Bárki > Ilyenkor sajnálom, hogy nem budapesti vagyok. Nem hiába tervezem, hogy majd Pesten tanulok tovább. :) Itt, nálunk, nincsenek ilyen jó lehetőségek.

Kérdéses > Hol fogsz tovább tanulni?

Bárki > Műszaki irányban tanulok. Lehet, hogy megpróbálkozom a BME-vel, de az is lehet, hogy ez a BGF-külker lesz.

Kérdéses > Értem.

Bárki > Az IT iparban lenne a legcélszerűbb elhelyezkedni, de a programozás egy kicsit se vonz már.

Kérdéses > Musztáng is programozó.

Bárki > És milyen programozó?

Kérdéses > Szerintem java, de nem biztos. Egy multinál nyomja. Üzleti programokat fejlesztenek, webes alkalmazásokat.

Bárki > Értem. Ezek a legjobb lehetőségek most.

Kérdéses > De ő sem szereti. Egyébként én arra gondoltam, hogy ez a Bono sapiens dolog akár megélhetést is adhatna nekünk. Persze, még nem most, hanem majd hosszútávon. Jó lenne olyasmiből megélni, amit szeretünk csinálni, és nem tudunk nem csinálni.

Bárki > Az a legjobb. Tényleg nagyon érdekes ez a téma. Főleg az, hogy gyakorlati úton is bemutatható.

Kérdéses > Hát ez a lényege.

Bárki > Csak ketten vagytok idáig, Musztánggal?

Kérdéses > Nem. Többen vagyunk. Tulajdonképpen elég sokan, ha belegondolok, de Budapesten csak hárman, illetve négyen. Tudod mit jelent az, hogy magasan funkcionáló autizmus?

Bárki > Öhm. Hmm. A nagy számban jelenlevő autizmus?

Kérdéses > Pontosan. De ezt manapság még inkább azokra mondják, akik nagyon jól tudják kompenzálni az autizmusukat. Olyanok, mint a vak kung-fu-mesterek, akik ha a szemükkel nem látnak, a többi érzékükkel kompenzálni tudják ezt. A Bono sapines főleg az ő irányukból jött létre, jómagam pedig autizmust tanítok autistáknak, és az autisták ismerőseinek/hozzátartozóinak. De igazad van, mert ezekből az autizmusukat jól kompenzáló emberekből rengeteg van. Csak nem venni észre őket, és legtöbbször az autizmusukról maguk sem tudnak.

Bárki > Eddig értem. És akkor a projekt ezen képesség fejlesztésére próbál megoldásokat keresni?

Kérdéses > Ebből indult ki. De már nem csak az autistákról szól, noha a leglényegesebb ötleteket továbbra is ők adják. Egyre kevésbé szól róluk. Legalább is, én így látom. A Bono sapiens a normális embereket is elkezdte érdekelni (az úgynevezett neurotipikusokat, vagyis az NT-ket, ahogy az autisták mondják). Én is NT vagyok, csak évek óta velük foglalkozom. Szereztem is egy fajta tanult, de elég mély autizmust tőlük. Ezért tudom tanítani is az NT-ket. Mármint tanítani nekik az autizmust. Mindenesetre, ha errefelé jársz, és érdekel a dolog, majd keress meg minket. Gyakran vannak találkozóink.

Bárki > Igen, néha megyek Pestre. Akkor majd szólni fogok. Most áprilisban is megyek, ha minden igaz.

Kérdéses > Oké. Küldjek esetleg értesítést neked, ha valami nagyobb előrelépés történik a projektünkben?

Bárki > Persze. Ezt megköszönném.

Kérdéses > Oké. És bármikor rámcsetelhetsz itt, a Facebook-on, ha van valami gondolatod, ötleted.

Bárki > Rendben, köszi szépen!

Kérdéses > Én is köszönök mindent!

Szólj hozzá!

Kérdéses > Vagy? Akarok egy fontosat kérdezni.

Bárki > Vagyok.

Kérdéses > Van egy ötletem a megélhetésemre.

Bárki > Szuper!

Kérdéses > Egész pontosan: van egy ötletem az Alapítvány anyagi biztosítására, finanszírozására. Késő van? Fekszel le?

Bárki > Hát, készülök, de még épp skype-olok a barátnőmmel, úgyhogy mondhatod közben.

Kérdéses > Elmondhatom később is.

Bárki > De kíváncsi vagyok.

Kérdéses > Arról van szó, hogy hirdethetnék autistáknak szóló, mondjuk csoportos beszélgetéseket az Alapítvány nevében, az Alapítványt pedig bárki támogathatja közülük. Fórumokon hirdethetném ezeket. És vinnék témákat ezekre a beszélgetésekre az Alapítvány oldaláról. Az engem aktuálisan érdeklő témákat: például az emberek társas kapcsolatai, a viselkedési motivációi, íratlan szabályai, stb..

Bárki > Az nagyon jó lenne. Arra szükségük lenne a nem autistáknak is.

Kérdéses > Jöhetnének a nem autisták is. Szerinted megcsináljam? Portfóliónak pedig ott lennének a blog eddig felrakott bejegyzései.

Bárki > Szerintem csináld meg! Én biztos járnék. Meg mások is.

Kérdéses > Oké, megkísérlem meghirdetni.

Bárki > Majd holnap beszélünk, én off.

Kérdéses > Oké.

Szólj hozzá!

Bárki > Tudunk beszélni?

Kérdéses > Igen.

Bárki > El szeretném mondani, mivel lehetne kezdeni a világokat létrehozó projektet.

Kérdéses > Mesélj! Ma jó reggel van.

Bárki > Szuper. Lehetne csinálni egy oldalt, azzal a címmel, hogy „Világoknak szóló történet”, és ez egy crossmedia forgatókönyv wiki lenne. Ezzel el lehet kezdeni az egészet. Hallottál már a crossmedia történetmesélésről?

Kérdéses > Nem.

Bárki > Ez az, amikor több, különböző közvetítés (keret) mesél el egyetlen egy történetet. Például az alkotók ahhoz, hogy bemutassanak egy történetet, szerveznek egy kiállítást, majd ehhez kapcsolódóan egy flashmob-ot, és ezután feltesznek a YouTube-ra egy viral videót, hogy abból és az előzőekből egy áldokumentumfilmet is készíthessenek. És ezek a keretek együtt kezdik el megvilágítani a történetet. Na, ez a crossmedia storytelling.

Kérdéses > De milyen történetet?

Bárki > Bármilyen történetet. Például azt, hogy az emberek már annyit szemeteltek, hogy a Csendes-óceán közepén ebből egy nagy szemétsziget keletkezett. Ehhez tudok is mutatni olyan közvetítéseket, amiken csak kicsit kellene változtatni ahhoz, hogy együtt kezdjék közvetíteni a történetet.

Kérdéses > Megmutatod?

Bárki > Meg. Az egyik egy kiállítás, amiben a nejlonzacskó, mint élőlény szerepel. A másik egy áldokumentumfilm, ami a nejlonzacskók óceánba vándorlásáról szól, és a végén egy harmadik, egy ismeretterjesztő oldal a szemétszigetekről. Ezek együtt már el tudnak mesélni egy történetet. Mondjuk azt, hogy mennyire ellentmondásosan szép és riasztó is egyszerre a szemetelés. Amit én mondok, az is egy ilyen, crossmedia projekt lenne, de a projektnek nem csak a történet elmesélése lenne a célja, hanem a megírása is. Ezért wiki. A keretek pedig maguk a programok lennének, amiket szerveznénk, amik elmesélik azt. Például elvonulások, improvizációk, weboldalak, stb.. A történet pedig egy olyan történet lenne (ennek kitalálása a cél), ami könnyen beleszőhető az életbe, és világokat hozna létre. Egy hiedelem. Egy open source hiedelem.

Kérdéses > Nekem tetszik. :)

Bárki > A történetet úgy lehetne írni, hogy lenne 3, egymás után ismétlődő fázis, egy loop: az élményelemzés, az újratervezés és az újrajátszás (majd megint az élményelemzés, és így tovább). A tervezésben terveznénk új kereteket, a keretekben élnénk meg azt, amit a tervezett keretben meg lehet élni, majd az élményelemzésben kielemeznénk azt, hogy megint új kereteket tervezhessünk, és így tovább. Ez addig menne így, amíg el nem érjük a célt, vagyis létre nem jönnek új világok. Ez akár évtizedekig is elhúzódhat, de a tervezett keretek az itt-és-most-ban is megélhetők, sőt, szerintem értékesíthetők is. Azonnal.

Kérdéses > Nagyon jó! Lelkes vagyok. Nekem az értékesítés igazi misztikum, ahhoz nem értek. De csinálni, tervezni, elemezni, és ebből meg is élni, ez nekem való!

Bárki > Én azt javasolnám, hogy olyan hiedelmet írjunk, ami arról mesélne, hogy nem az ember az eredendő rossz, hanem csak történt vele egy kis malőr (100-150 ezer évvel ezelőtt), és ez, ami akkor jónak tűnt, mára egy kollektív beragadás lett, egy kollektív tudathasadás. És a történet szerint ebből a bukásból fel lehet állni, a bukás révén keletkezett technológiánk és művészetünk által.

Kérdéses > Igen, ez egy akkor szükséges és jónak vélt helyzet volt, ami mára kinőtte magát, és változásra érett meg.

Bárki > Pontosan.

Kérdéses > Vagyis senki sem hibás, és senki senkit nem büntet senkit. Sőt. Minden a legnagyobb rendben van. És innentől – a játékok játszásával – csináljuk a változást. Épp időben, épp jó helyen.

Bárki > Igen. Ez egy minden szempontból pozitív történet lenne, de előbb ki kell mondani, hogy ez egy történet, mi pedig ez alapján tervezünk és játszunk. Ha ez nincs kimondva (nincs megadva ez a keret neki), akkor elúszik az egész.

Kérdéses > Óóó... Ez csak játék!

Bárki > Fontos, hogy bármelyik elemét is csináljuk a dolognak, az rá tudjon világítani a történet egészére. Mármint, amit írunk is közben. Ráadásul, már van egy koherens indulókép is, amiben a túlszaporodási hajlam cáfolata, a gyermekek kiszocializálódásának lehetősége és a vérfertőzés elkerülése is tök hihető formában megjelent. Nagyon hihető formában. Megjelent benne, hogy régen az ember nem emberek, hanem világok között szaporodott, és ezért van az, hogy azok a gyerekek, akik 10 éves korukig együtt nőnek fel, azok felnőttként nem vonzódnak egymáshoz szexuálisan -- mondják a tudományos megfigyelések. Vagyis 100 ezer évvel ezelőtt, feltehetően, törzsek közötti (exogamy) szaporodás volt a természetes. De ez csak egy történet, aminek a hihetősége sokkal fontosabb, mint a tudományos cáfolhatatlansága. A történet tudományos cáfolhatatlanságával nem is kellene törődnie a projektnek, hiszen a mostani hiedelmeinket is lehet tudományosan cáfolni. Inkább a dolog életrevalósága, életbe beleszőhetősége a fontos, vagyis a hihetősége. Az ember eredendő exogámiája azt is jelenti, hogy a világokba beleszületők, előbb-utóbb, ki akarnak majd szocializálódni onnan. És, ha ez tényleg így van, akkor a Nagyvilágnak nem kell attól félnie, hogy a külön világok elnyelik a gyerekeket.

Kérdéses > Két két múlva jönnek a pályázatírók. Addigra össze lehetne állítani egy vázlatot, ami a pályázhatóság kitalálásának már alapja lehetne.

Bárki > De olyan kereteket kell majd tervezni, ami a Nagyvilágba való (a külön világból történő) kiszocializálódást is feltételezi.

Kérdéses > Én is kitaláltam valamit, amivel esetleg (nem csak pályázati szempontból) össze lehetne ezt gyúrni.

Bárki > Nekem nem erősségem összefoglalókat írni, de ha Te meg tudnád ezt csinálni, én szívesen konzultálnék veled erről az őstörténetről, illetve a wiki projektről.

Kérdéses > Minden ötlet érdekes, ami a történettel kompatibilis.

Bárki > Szeretnék egy olyan helyet kialakítani (egy lakásban, egy külön életteret), ahová átmeneti életszakaszban lévő emberek jönnének. Kiadnám nekik ezt a különálló életteret, amiért bérleti díjat fizetnének. A szolgáltatás, amit nyújtanék: az átmeneti életszakaszban teljes odafigyelés, vele-törődés, segíteném az elakadásai, a félelmei feloldásában,... Ilyesmi. Ezt utólag honorálja az illető, mondjuk adomány, vagy más formában. Tehát Vele vagyok egy olyan életszakaszban, amikor általában nem talál támogatásra az ember, illetve a közvetlen környezetére túl nagy terhet jelent.

Kérdéses > Ki kellene találni, hogy ez a dolog hogyan meséli el a történetet. Az az alap, hogy van a világokat létrehozó történet, és az azt elmesélő keretek. Különben, szerintem tud csatlakozni. Mivel a világokról szóló történetben is az szerepel, hogy a Nagyvilágban megfáradtak is ki tudnak lépni a kisvilágokba, rekreációs céllal.

Bárki > Szerintem az ilyen helyzetben lévő embereknek pont segíthet a kiszakadás a problémás valóságból, és egy más keretbe csöppenés, ahol az illető megélhet más valóságokat.

Kérdéses > Igen, ez jó. Én is erre gondoltam.

Bárki > Nos, a megírásban én sem jeleskedem. Főleg ha magam vagyok vele.

Kérdéses > Én azt mondom, hogy legelőször le kellene fektetni a történetnek azt a részét, ami az emberré válásról, az őstörténetről szól. Vagyis kitalálni, hogy mi a leghihetőbb arra vonatkozóan, hogy a bűnös természet nem eredendően az emberben van, hanem egy rajta kívül álló, de kezébe vehető dologban.

Bárki > Ezt úgy tudom elképzelni, hogy beszélgetünk, és közben írom a gépbe, vagy felveszem diktafonra, és utána összedolgozom egyedül.

Kérdéses > Akkor csináljuk ezt!

Bárki > Én még azt is el tudom képzelni, hogy összehozunk egy őstörténet-megbeszélő beszélgetést (vagy beszélgetéssorozatot), ami a crossmedia forgatókönyvírás előbb említett „élményelemzés” fázisába illeszkedne. Emlékszel, a forgatókönyvírás három fázisban történne, ciklikusan egymást követve: az újratervezésl, az újrajátszás és az élményelemzés. Mint a kő, papír, olló. Körforgásban.

Kérdéses > Hol és mikor beszélgessünk? Én folyamatosan ráérek, mást nem is csinálok. Csak helyem nincs.

Bárki > Hát nekem az épp van. Hétvégén gyerekek jönnek, de utána megint nyugalom lesz. A gond csak az, hogy ez a hely itt van lent, a tanyán.

Kérdéses > Ez elég nagy gond, az Budapesttől elég messze van.

Bárki > Mit csináljunk?

Kérdéses > Szerintem a cset is alkalmas arra, hogy összeállítsuk egy kiinduló történet-változatot.

Bárki > Hááát... Talán. Nehézkesen. De próbáljuk meg, aztán meglátjuk!

Kérdéses > Például megpróbálhatjuk, hogy a csetekben riporterként képviseled a Nagyvilágot velem szemben, és kérdezel, vagyis kérdezhetünk egymástól, mondhatunk egymásnak dolgokat.

Bárki > Nézzük meg, hogyan megy! Remélem, hétfőn sort is keríthetünk rá. Ma sok a dolgom, mert holnap már érkezés van.

Kérdéses > Oké.

Bárki > Most búcsúzom, bevetem magam.

Kérdéses > Rendben, szia!

Bárki > Szia Neked is!

Szólj hozzá!

Bárki > Szerdán találkozhatunk.

Kérdéses > Oké, egyenlőre nincs programom, de holnapra van.

Bárki > Mára nekem nincs, de holnap jön a tulaj, kis rendet kell csináljak.

Kérdéses > Oké.

Bárki > Viszont jó lenne minél hamarabb találkozni.

Kérdéses > Szerintem is.

Bárki > Még mindig nincs azóta sem új blogbejegyzés.

Kérdéses > Ez van.

Bárki > Meg kellene share-elned a blogot a Facebook-on, hátha találsz még érdeklődőket.

Kérdéses > Nem foglalkoztat rendesen az alapítvány. És nem vagyok elégedett az eddigi tartalommal sem. Ezért sem osztom meg.

Bárki > Ok.

Kérdéses > …

Bárki > Mit csinálsz?

Kérdéses > Írom az ötletiroda szövegét.

Bárki > Annak az amerikai fickónak?

Kérdéses > Igen.

Bárki > Azon gondolkozom, hogy tudnánk-e ma találkozni? Van-e ma estere már programod?

Kérdéses > Nincs.

Bárki > Kábé 8-ig elintézem a dolgaimat. Akkor 8-tól mondjuk 10-ig találkozunk?

Kérdéses > Ne ígérjük meg egymásnak, de tartsuk fejben.

Bárki > Jaja. Én is így gondoltam.

Kérdéses > Oké.

Bárki > Megint történt egy dolog. Talán mondtam, hogy voltam falat mászni, és hogy mennyire tetszett. Erre mutatott a kollégám egy videót, ami egy 11 éves kislányról szólt – többszörösen rekordokat döntött már meg, nagyon profi sziklamászó. Négy éves korától csinálja. Megnéztem ezt a videót, és azt láttam, hogy épp a kislányt vitték egy hegyhez, és ott is mászott, mikor pedig már majdnem felért a tetejére, pont akkor elrontott valamit, és leesett. Mármint, úgy, hogy a kötél megfogta. És erre a lány elkezdett sírni. De ez a sírás már nem tűnt fel, úgy látszik, senkinek. Mert különben, szerintem, a videóból már rég kivágták volna.

Kérdéses > …

Bárki > Mutattam más kollégámnak is, nem reagáltak semmit. Még az sem, amelyik mutatta nekem a videót. Mondtam neki, hogy szerintem ezt a videót motiválónak szánták a nézők felé, közben épp azt láthatjuk rajta, hogy ebben is a sírás van, ha nem sikerül a kívánt cél. Itt valami nagyon el van rontva. Mit ér az, hogy sok rekordot döntött meg, ha ez ilyen áron volt. 

Kérdéses > A társadalmi játék nem a kislány sírására figyel. Olyan ez, mint a foci, ami nem a testi-fizikai ütközésekre figyel.

Bárki > Egyébként az anyuka annyi kommentet fűz hozzá, hogy ez nehéz, de ettől erősödik a lány.

Kérdéses > Ráadásul direkt hagyták benne a sírást. Sőt. A síró hangot, mint effektet, szerintem, utólag tehették bele.

Bárki > Hát nem semmi.

Kérdéses > A közös fókusz nem ilyeneken van, mint ez a sírás.

Bárki > Hanem azon, hogy az embereket arra motiválják, hogy mindig minél többet, és többet akarjanak, és bármi áron. És, hogy úgy érezzék, hogy mennyire köcsögök, hogy egy 11 éves kislány is milyen keményen dolgozik.

Kérdéses > Ez az emberi kaland. Szerintem ezt így nevezik.

Bárki > Mit értesz emberi kaland alatt?

Kérdéses > Cseréljünk szerepet!

Bárki > Cseréljünk!

Kérdéses > Cseréltem.

Bárki > Én is.

Kérdéses > ...

Bárki > Egy fajta felfedezőmissziót. Az emberből kihozható jelenségek felfedezését. Az emberi kaland szerintem ez.

Kérdéses > És van olyan, amikor nincs emberi kaland? Mert úgy értem, amit írtál, mintha ez így bármit magába tudna foglalni.

Bárki > Ma már nincs. De felteszem, hogy volt idő, amikor volt emberi kaland nélküli emberi lét.

Kérdéses > Itt vagy még? Mert úgy látom, hogy offline vagy.

Bárki > Újra kellett indítanom a gépem.

Kérdéses > Most kajálok. Később.

Bárki > Én meg lehet, hogy alszom egy kicsit

Kérdéses > http://livewithit.blog.hu/tags/tekintélyelv

Bárki > Olyan mintha te fogalmaztad volna.

Kérdéses > Olyasmi.

Bárki > ...

Kérdéses > ...

Bárki > Na itt vagyok.

Kérdéses > Én is. Egyenlőre.

Bárki > Az emberi kalandost folytathatjuk?

Kérdéses > Folytassuk!

Bárki > Az állatoknak van-e állati kalandjuk?

Kérdéses > Gondolom, ez is nézőpont kérdése. Tulajdonképpen mindenre, ami létezik lehet úgy tekinteni, hogy a kaland része.

Bárki > …

Kérdéses > Vajon minden kaland egyforma, vagy lehet különbségeket tenni?

Bárki > Nem tudom.

Kérdéses > Egyszer láttam valahol, ahol így szólt ez a kaland angolul: „eat, survive, reproduce”.

Bárki > Szerintem a kalandot nem kínáló kaland így szólna: „egyél amikor etetnek, élj, amikor éltetnek, szaporodj, amikor szaporodnak veled”.

Kérdéses > Aham. Akkor vehetjük úgy, hogy az állatok közül talán az ember az egyedüli, amelyik eltért ettől, és kitalál magának egy másik kalandot?

Bárki > A kalandot nem kínáló kalandban ez úgy szerepel, hogy (az evés, túlélés, szaporodás szöveghez hozzáértve:) játsszál emberi kalandot, amikor emberi kalandot játszanak veled. És valóban, azt gondolom, hogy nem az ember találta ki ezt a kalandot. Hanem a környezet.

Kérdéses > Cseréljünk szerepet!

Bárki > Cseréljünk!

Kérdéses > Cseréltem.

Bárki > Én is.

Kérdéses > …

Bárki > Akkor fuck you környezet!

Kérdéses > Természetesen mondhatjuk ezt, de elkezdhetünk pozitívan is hozzáállni. Pusztán azon az alapon, hogy elképzelhetően megérné. Megtérülne.

Bárki > Például?

Kérdéses > Nem tudom, de semmiképp sem úgy, hogy fuck you. :)

Bárki > Ismered F-et? Azt a kiscsajt. Az egyik beszélgetésen ott volt.

Kérdéses > A nevét sokszor hallottam, és már rémlik az arca is, egy fiatal csaj.

Bárki > Aha. Mindegy. Meg akartam keresni a Facebook-on, de elfelejtettem a családnevét.

Kérdéses > Én sem tudom.

Bárki > Mindegy. Neki fogok dolgozni. Majd este beszélünk.

Kérdéses > Oké.

Bárki > Amúgy támadt egy olyan ötletem!

Kérdéses > Kivele! :)

Bárki > Hogy pszichoterapeuta legyek. Mit szólsz? :)

Kérdéses > Simán lehet, hogy az jó lenne neked. Meg másoknak is

Bárki > Felhasználhatnám azt is, amit tőletek tanultam. Meg, persze, kellene még tanulnom módszereket, stb., meg képzéseket elvégezni, vagy tanfolyamokat, hogy legyen valami papírom is, hogy az emberek jobban elfogadjak. Este, ha összejön a találkozás, erről is szeretnek beszelni, hogy erről a Te véleményedet is kikérjem. Ha, mondjuk, itt kezdeném el, Pesten, még akár Te is be tudnál segíteni.

Kérdéses > Oké, majd beszéljünk! Én nem ígérem, hogy odáig életben maradok.

Bárki > Pedig, ha együtt csinálnánk, fajább lenne! :D

Kérdéses > Az biztos! :) De engem már nem érdekelnek a remények. Viszont tényleg tök jó lenne.

Bárki > Este beszélünk, remélem.

Kérdéses > Engem most ez lelkesít.

Bárki > Mint átmeneti megoldás a túlélésre? :) De megértelek Téged. Jóval idősebb vagy nálam.

Kérdéses > Nem is lenne jó, ha meg lenne tiltva a túlélés.

Szólj hozzá!

Bárki > Helló, mizújs?

Kérdéses > Semmi különös. Veled?

Bárki > Szintén semmi.

Kérdéses > Same shit every day – mondaná az angol.

Bárki > Jah. Új bejegyzés se született már rég. M-el nem csetelsz?

Kérdéses > Te sem csetelsz a blogon velem. Senki nem csetel. Pedig annyi minden mondanivalóm lenne.

Bárki > Én nem érek rá, itt a barátnőm. Ilyenkor vakáción vagyok.

Kérdéses > M. sem ér rá. Azt mondta.

Bárki > Meditálok. Nem agyalok. Nekem jót is tesz, nagyon kell néha ez mástól. Másképp nem tudok kikapcsolódni.

Kérdéses > Tudom, hogy szükséged van erre a fajta meditálásra.

Bárki > Vasárnapig tart.

Kérdéses > Még van időm.

Bárki > Hétfőtől friss erővel újra neki futamodunk.

Kérdéses > Friss egoval. :)

Bárki > :D

Kérdéses > :D

Bárki > A lakótársaiddal miért nem csináltok valami közös programot. Vagy csetelést a bloghoz?

Kérdéses > Ők nem akarnak kapcsolódni a bloghoz.

Bárki > De mutattad nekik?

Kérdéses > Az egyiknek mutattam, a másik felé ez felesleges lett volna, mert nem tud magyarul.

Bárki > És akinek megmutattad?

Kérdéses > Az sem kapcsolódik. Azt tudod, hogy ez a cset felmehetne a blogra?

Bárki > Tedd fel nyugodtan, ha úgy érzed, hogy jó ötlet.

Kérdéses > Szerintem az.

Bárki > Ok. ... De milyen célt szolgálna?

Kérdéses > Egy másik szemszögből is rávilágít a blogra. Mármint, ez a beszélgetés köztünk. Vagy ezt a beszélgetést folytatjuk még? Ha nem, akkor felteszem. Pár perc az egész.

Bárki > Nincs időm folytatni.

Kérdéses > Oké.

Bárki > Szólj, ha feltetted, hogy nézzem meg!

Kérdéses > Oké, szólok.

Bárki > ...

Kérdéses > Felraktam, nézd meg!

Bárki > Lemaradt a stupid bitch rész is, pedig az lett volna a fűszer.

Kérdéses > Nem hagyhattam benne. Viszont megszerkesztettem rendesen az egészet. Szóval fönnhagyjuk?

Bárki > Fent hagyhatod, de szerintem a stupid bitch is maradhatott volna benne. Attól eredeti, emberközeli. A hétköznapi ember számára.

Kérdéses > Akkor ezt a beszélgetést is hozzáteszem a blogon lévőhöz!

Bárki > Most szívatsz (szivatsz) engem?

Kérdéses > Nem, de így a stupid bitch rész is valamennyire vissza kerül bele.

Bárki > Ok.

Szólj hozzá!

Bárki > Képzeld, ráakadtam egy régi írásomra, amit akkor írtam, amikor még valamennyire szexuálisnak hittem magam.

Kérdéses > Mit látsz most benne?

Bárki > Tetszik.

Kérdéses > Mi tetszik benne?

Bárki > Nem tudom. Inkább megmutatom.

...

Arról álmodtam, hogy félretettem egy nőkkel szemben hozott szigorú embargót, és kivételesen szexeltem valakivel, akinek megérintéséről még nem volt élményem. Talán a zöld turmixok miatt, de minden zöld volt, még a telefonom is, amin hívott éjszaka, hogy menjek át hozzá. Azt mondta, be van rúgva, de a hangja nem úgy hallatszott, aztán azt is mondta, hogy vigyek magammal sört.

Egyfajta jelmezben volt: feszülős, pamut short a fenekén és nyakban megkötős, horgolt felső a mellein, melyek plasztikázott sárgadinnyeként csücsültek a lazaszemű hálókban, ámbár plasztikázás nélkül, természesesen voltak ilyen, alul öblösek. Mezitláb várt, vizes hajjal, piros és barna volt a konyhában minden. Kint a balkonon kezdtünk cigizni, ahol a shortja rózsaszínűvé változott. Ekkor mondtam neki, hogy szerintem meztelenkedni akar, vagyis lehetőséget szeretne a szexre, hogy emiatt hivott fel engem, hogy ezt feltételezem róla. Erre eldobott ott mindent, és puffogva berohant a lakásba, én meg kint maradtam, elszívtam a cigit egyedül.

Éreztem, hogy ez csak a nyitány, és műsor lesz egész hajnalig, amikor is majd el kell indulnom 5-kor dolgozni, és inni is csak 11-ig ihatok. Az embargót meg azért tettem félre, mert mindig is egy kompromisszumkész ember voltam. Vagy mégsem.

...

Szólj hozzá!

Bárki > Eszembe jutott, hogy lehetne nevezni azokat az embereket, vagy azt a társaságot, akik az erkölcsös öngyilkossággal foglalkoznak.

Kérdéses > Hogy?

Bárki > Szerintem, ők az ön-el-vágyók, vagyis az öngyilkosság elismerésére vágyók. Az ön-el-vágyók klubja, vagy társasága, vagy tudj' isten, mi ez, amit csinálnak.

Kérdéses > Mit értesz az alatt, hogy az öngyilkosság elismerésére vágyók?

Bárki > Egy csomó embernek jelent problémát, hogy nem kap elismerést az öngyilkossághoz, csak ez nincs kimondva. Ez derült ki számomra. Sőt. Rosszallást kapnak csak, azt viszont kimondva. És sokan csak ezért maradnak életben. Mert a környezetük lelkiismeret-furdalást ébreszt bennük, és a meghalástól ezért tartanak/félnek.

Kérdéses > Már értem.

Bárki > Ha a környezet az öngyilkosságot ugyanúgy elismerné, mint ahogyan az otthonteremtést, vagy a munkavállalást (tehát az élet szerves, ezeknél se nem jobb, se nem rosszabb részének tekintené), akkor egy csomóan választanák ezt az opciót, ami az életet választóknak is jó lenne. Én el tudom képzelni, hogy ez mindenkinek jó lenne. Végre lehetne élvezetből élni és halni, nem lenne kötelező az élet. Így viszont, hogy kötelező küzdeni, ez az összes erőszak forrása is egyben. Az öngyilkosságnak társadalmi elismerést adni mindenféle erőszakot megszüntetne.

Kérdéses > Ez elég valószínű.

Bárki > Az lenne az igazi, ha az egyén öngyilkosságát a köz nem tekintené egy lehetőség elveszítésének. És ezt a megítéltséget (vagy inkább megítéletlenséget) egy társaság már meg tudja teremteni. Úgy értem, önmagán belül.

Kérdéses > De a társadalom továbbra is elítélné az öngyilkosságot. Nem?

Bárki > Szerintem a társaságon belüli elismerés már elég ahhoz, hogy benne az egyén az öngyilkosságtól ne féljen.

Kérdéses > Akkor oké. :)

Szólj hozzá!

Kérdéses > Mi volt pontosan az a 3 szabály, amit tegnap játszottunk a kommunikációs improvizációban?

Bárki > 1. A körben mindenki magában beszél. 2. A körben senkinek nem muszáj reagálnia másokra. 3. A körben mindenki a tágabb környezete véleményét mondja, nem pedig a sajátját. Plusz, van egy nulladik szabály is, hogy a kör megpróbál annál a témánál maradni, amiben megegyezett az improvizációhoz. Például „Hogyan tehetnénk jobbá a találkozóinkat?”, vagy „Hogyan tudnánk együtt leköltözni vidékre?”.

Kérdéses > Az 1. szabály azt jelenti, hogy nem veszel fel kontaktust azzal akivel beszélsz? Például a szemkontaktust?

Bárki > Szerintem azt jelenti, hogy amikor Te mondasz valamit, akkor úgy viselkedsz, mint aki magában beszél, ha pedig más mond valamit, akkor azt úgy veszed, mintha az illető csak magában beszélne. Azt pedig, hogy hogyan beszél magában az ember, azt az utcán és a filmekből kell ellesni.

Kérdéses > Olyan ez, mint amikor azt mondjak az emberek hogy „csak hangosan gondolkoztam”? Szóval bárki csinálhat bármit, csak a jelenlévők közül ne érezze senki úgy, mintha hozza beszélnének?

Bárki > Pontosan.

Kérdéses > És milyen célt szolgál ez a szabály? Miért érdekes ez? Ez mit nyújt azoknak, akik alkalmazzák a módszert?

Bárki > Levesz egy terhet a résztvevők válláról, de az információ átadását-átvételét meghagyja/biztosítja.

Kérdéses > Milyen teherre gondolsz konkrétan?

Bárki > Ezt nem lehet szavakkal megfogalmazni. Olyan ez, mint amikor kikapcsolnak egy dübörgő légkondit egy helyiségben, ahol pont ettől jössz rá, hogy a légkondi dübörgése addig is zavart, csak amíg le nem kapcsolták, ezt nem vetted észre. Igen, ezek tudatosító improvizációk.

Szólj hozzá!