Kérdéses > Telefonon mondtad, hogy találtál példát a kommunikáció tévedésének bemutatására.

Bárki > Ja. Nem egyszerű, de nem is túl komplikált, szerintem pont alkalmas bemutatni a dolgot.

Kérdéses > Kivele, hátha megértem!

Bárki > Lényegében az Activity nevű társasjátékról van szó. Elég jól példázza, hogy milyen felállásban volna megvalósítható a valódi, egyenlőségen alapuló kommunikáció.

Kérdéses > Arról van szó, hogy nem beszélnek benne?

Bárki > Neeem, egyáltalán nem. Ráadásul az ektivitiben, tudtommal, van beszéd, van olyan, hogy egy adott dolgot szóban kell körülírni.

Kérdéses > Oké, nem ismerem túlságosan a játékot.

Bárki > Na mindegy, azért valamennyire nyilván ismered. Mondom tovább. Arról van szó, hogy vannak az ektivitiben azok, aki megpróbálnak megértetni egy dolgot (kézzel, lábbal, vagy ahogy tudják, ahogy szabad), és vannak azok, akik megpróbálják megérteni ugyan azt a dolgot.

Kérdéses > Igen. Például kiáll valaki, és megpróbálja a többieknek elmutogatni, mondjuk, a “felsülés” fogalmát.

Bárki > Igen, de a kommunikáció szempontjából, most, nem ez a lényeg.

Kérdéses > Akkor mi a lényeg?

Bárki > Hogy a kommunikációban résztvevő felek abban, hogy az információ átjöjjön, illetve átmenjen, egyformán érdekeltek.

Kérdéses > De hogy jön ez ide?

Bárki > Hát úgy, hogy a mindennapi, ektivitin kívüli életünkben, a mindennapi a kommunikációinkban az információt átadó jobban, sőt, rendszerint sokkal jobban érdekelt az átadásban, mint az információ átvételben az átvevő. Nem egyenlők a felek, mint az ektivitiben. Épp ezért, ha úgy vesszük, a mindennapi kommunikációinknak az erőszak szinte mindig része.

Kérdéses > Jó, de ezt mindenki tudja.

Bárki > Csakhogy ez nincs kimondva, jobban mondva, ezt nem szabad kimondani. Tulajdonképpen ez egy tabu, egy nyílt titok, egy ki-nem-mondottság.

Kérdéses > És mit lehet ezzel kezdeni?

Bárki > Én is csak gondolkozni tudok rajta, illetve, ha olyan próbálkozásokat látok, mint amilyen az Erőszakmentes Kommunikáció is, akkor ezen próbálkozások erőszakmentességét legalább össze tudom hasonlítani az ektivitis kommunikáció erőszakmentességével.

Kérdéses > Gondolom, akkor a Te szemeddel a hétköznapi életben gyakorlatilag nincs is erőszakmentes kommunikáció.

Bárki > Ja, nincs. És tulajdonképpen ezért mondom, hogy a kommunikáció egyenlőre egy tévedés, legalább is az, amit a közgondolkodás általában kommunikációnak hív. Ráadásul, ha megfigyeled, ez az egyenlőtlenség (nem túl erős formában) még ebben a beszélgetésben is megjelent.

Kérdéses > Mármint, hogy Te jobban akartad, hogy átmenjen az infó, mint én, hogy az infó átjöjjön?

Bárki > Ennél precízebben én sem mondhattam volna.

Kérdéses > De miért van ez?

Bárki > Képzeld, erre meg én hallottam egy rohadt jó példát, de azt nem most akarom elmondani. Megyek. Dolgom van.

Kérdéses > Rendben.