Bárki > Van gyereked?
Kérdéses > Nincs.
Bárki > Hány éves vagy?
Kérdéses > Negyvennégy.
Bárki > Hogy alakult így?
Kérdéses > Úgy érted, ennyi évesen már kellene, hogy legyen gyerekem.
Bárki > Igen.
Kérdéses > Velem az történt, hogy erre, a gyerekezős-családalapítós-otthonteremtős dologra én alternatív megoldásokat próbáltam találni, és tulajdonképpen találtam is.
Bárki > Miféle megoldásokat?
Kérdéses > Ismered a co-parenting fogalmát?
Bárki > Nem.
Kérdéses > Én úgy fordítanám, hogy szülőtársi együttműködés. Amikor felnőtt emberek romantikus és szexuális kapcsolat nélkül szövetkeznek, hogy segítsenek egymásnak a szülői teendők ellátásában, a szülői mindennapokban, a megélhetésben, a háztartásvezetésben, stb..
Bárki > Ezt hogyan kell elképzelni?
Kérdéses > Lényegében úgy, ahogy egy házasság felbomlása után az ex-házastársak a közös gyermekeik nevelését ideális esetben folytatnák: szex és romantika nélkül, konstruktív együttműködés keretében. Na ezt kell elképzelni, csak ezt a co-parenting dolgot nem előzi meg sem párkapcsolat, sem házasság, vagyis ezt a lépést a szülőtársi együttműködést vállalók mintha kihagynák, átugranák.
Bárki > És miért jó ez a gyerekeknek? Miért csinálnak ilyet az emberek? A gyerekeknek nem az a jobb, ha a szüleik szeretik egymást, és házasságban, vagy legalább is élettársi viszonyban, esetleg párkapcsolatban rendesen együtt élnek, illetve normálisan, testileg is kötődnek egymáshoz?
Kérdéses > Ezt én is így gondolom. Bárcsak mindenki tudná ezt így csinálni, de nagyon sokan erre ma már képtelenek. Én sem tudtam belemenni. Ráadásul, nagyon sok embernek a hagyományos megoldások választását a társadalom nem engedi: melegeknek, leszbikusoknak, transzneműeknek, stb.. Számomra például az aszexualitásom miatt volt érdekes a co-parenting.
