Kérdéses > Honnan ismeritek egymást?
Bárki > Van egy közös témánk. Gondolom, tudod, az utóbbi években sokat foglalkozott az emberek közösségekbe vágyódásával, szervezett találkozókat, közös programokat, próbálta megértetni egymással a környezetében élőket.
Kérdéses > Tudom, igen.
Bárki > Na, hát ez a dolog (mármint a közösségbe vágyódás) engem is vagy 10 éve érdekel, csak én nem programokat szerveztem, mint Ő, hanem a család alternatíváit kerestem. Ideológiailag is, illetve a magánéletemben. És mindkettő terén találtam is ezt-azt abból, amit kerestem. De visszatérve, hogy honnan ismerjük egymást: az egyik találkozóra elmentem, amit Ő szervezett, és -- mivel elég megakasztó felvetéseim szoktak lenni a közösségi témákkal kapcsolatban, és enyhén szólva ezen a programon sem fogtam vissza magam -- felfigyelt rám. Én meg az általa szervezett találkozókra figyeltem fel, így szép lassan egyre többet és többet találkoztunk.
Kérdéses > És mit találtál a család helyett?
Bárki > Nehéz lenne ezt így, röviden megfogalmazni. Inkább azt mondom, hogy végül is arra jutottam, az emberek végső vágya nem is a közösség, hanem a közös világba tartozás. Vagyis olyan emberekkel szeretnének egy közegben élni, akikkel a világnézetük nagyjából azonos. Viszont ez a közeg, amiben most beszélgetünk, kezelhetetlenül nagy, és ebben a kezelhetetlenül nagy közegben kénytelenek elhelyezkedni a közösségi kezdeményezések is. Amíg pedig nem sikerül kezelhető méretű közegeket létrehozni (úgy értem, emberi aggyal belátható/felfogható méretű, vagyis max 50-100, legfeljebb 150 fős, illetve területileg sem túl nagy világokat -- világ alatt értve egy erkölcsileg, jogilag, gazdaságilag, kulturálisan és minden más szempontból teljesen leválasztott csoportimprovizációs teret), addig a közös világnézetre irányuló törekvéseket a hétmilliárdos külső környezet elkerülhetetlenül szétmossa.
Kérdéses > Sokan látnak hasonló jövőképet. Kis csoportokat, távol a rendszertől, önellátó gazdálkodással.
Bárki > Én viszont nem így látom -- ha szabad az előbbi gondolatmenethez még hozzátenni. Én úgy gondolom, hogy ilyen mikrovilágokat csak úgy lehet létrehozni, ha azoknak nem kell eltartaniuk magukat. Ha semmilyen gazdálkodást nem kell folytatniuk. Véleményem szerint, az ilyen csoportvilágokban élés (vagy ha úgy tetszik, akkor egységélményben élés) egy tisztán rekreációs dolog. És ezt a spirituális/szellemi/lelki rekreációt bármilyen termelés, kitermelés, kiaknázás élből tönkretenné. A mikrovilágok létrehozása, szerintem, csak külső finanszírozás által működhet. A bent szükséges élelmet, vizet, hőmérsékletet, környezeti és eseménybeli változatosságot kintről kell beletenni, a bentiek örömére.
Kérdéses > Miért gondolod, hogy az egységélmény ellentétben áll az önellátással?
Bárki > Mert bármilyen törekvés erőszak, de erről inkább később beszéljünk!
Kérdéses > De beszéljünk!
Bárki > Rajtam nem múlik.
