Bárki > Végre eszembe jutott, mivel lehet rávilágítani a csere összeomlásának lehetőségére.

Kérdéses > Most arról beszélsz, hogy mindenki csak a pénz összeomlásától tart, és ennél általánosabb dologtól nem?

Bárki > Igen, de erről már sokszor beszéltünk. Cserélni csak bizalmi alapon lehet, vagyis a felek között kell lennie valamilyen erkölcsi kapocsnak. Persze áruval ez egy kicsit könnyebb, de szolgáltatások cseréjéhez már igen sok közös erkölcsi alap kell.

Kérdéses > És mi jutott eszedbe?

Bárki > Az előleg.

Kérdéses > Vagyis?

Bárki > Vagyis a bizalmatlanságot milyen jól jelzi, ha valaki előleget kér.

Kérdéses > Még mindig nem értem.

Bárki > Egy csomószor nem tudtam elmondani társaságban, hogy hogyan érdemes elképzelni a csere intézményének összeomlását. És ez az összeomlás úgy néz ki, hogy a cserét tervező felek mindegyike előleget kér a másiktól.

Kérdéses > Áhh. Szóval egy széthullott világban a bizalmatlanság olyan méreteket ölthet, hogy mindenki előleget akar majd.

Bárki > Mindenki előleget akar, és előleget fizetni senki nem szeretne. Így kell elképzelni.

Kérdéses > Nem rossz. Egyébként a bonobók sem tudnak cserélni. Sehogyan sem lehet őket a barterre (árucserére) rábeszélni. Hiába olyan intelligensek, hiába képesek ennél ezerszer komplexebb szociális cselekvésekre, a csere számukra egy teljesen felfoghatatlan dolog. Egyszerűen nem lehet őket meggyőzni, hogy adjanak egy darab banánt egy egész fürt banánért cserébe. Hiába járnának jól, fel nem foghatják ezt az egészet.

Bárki > Igen, mert ez közös világnézetet is igényel. És talán nincs világnézetük ehhez.

Kérdéses > De kipróbálnám ezt!

Bárki > Nyakunkon a világvége, lehet, hogy nemsokára mindnyájan kipróbálhatjuk ezt. :)