Bárki > Mi van veled?
Kérdéses > Vagy 2 hete nem írtam a blogra. Sok minden történik.
Bárki> Mik, például?
Kérdéses > Például rájöttem, hogy eddig csak részleteiben világítottam meg a dolgot, mindig csak azt mondtam el, hogy mi és kábé hogyan történhetne kellemesebben az emberek közötti, külön-külön részinterakciókban: a születésben, a halálban, az érzékieskedésben, a kommunikációban, a felnövekvésben, stb.. De az egészet, egyben, még nem világítottam meg.
Bárki > És hogyan világítanád meg?
Kérdéses > Hát úgy, hogy életünk egy játék (az előbb említett, különböző részei együtt adják ki az egészet), és ezzel lehet játszani mást is.
Bárki > Mit?
Kérdéses > Mondjuk olyan játékot, melyet a játékosok, a játék során, csak pillanatokra érezhetnek rossznak. Nem a boldogság lenne benne pillanatnyi, hanem a boldogtalanság.
Bárki > Akkor a megvilágítás mi?
Kérdéses > Az, hogy az életet lehet játéknak tekinteni, amiben az ember élete végéig egy jó játékot is játszhat! Tulajdonképpen erről beszélek. Rögtön utána pedig azt mondom, hogy hétmilliárd emberrel ez nem megy. Ez nyolcvan-kilencven-száz emberrel mehetne maximum, ha érdekel minket a kulturális nem-beleavatkozás, mint téma. Pár hektár kell csak ehhez, plusz némi kulturális és környezeti klimatizálás, meg nemzetközi lobbi. Ez a megvilágítás.
Bárki > És miből élnének meg?
Kérdéses > Nem tudom. Ezermillió dologból. Első körben a kulturális nem-beleavatkozás hatásának a vizsgálata egy Dunbar számot figyelembe véve elkülönülő csoporton, szerintem, mint érdekesség, simán megfinanszírozná az első pár ilyen helyet a világon. Önkéntes szereplőkkel, az eredeti élőhelyünknek megfelelő, édeni ellátással.
Bárki > De hogyan tovább? Mi lenne, ha elkezdene sok ember számára vonzó lehetőségnek kínálkozni az élet egy kulturálisan békén hagyott édenben?
Kérdéses > Akkor ez az energia további édeneket finanszírozna. Vagy ha nem (mert például unalmas, vagy mert társadalmi feszültségekhez vezet), megy a levesbe. Vagy környezetvédelmi, őstörténeti, tudományos, vallási üggyé is válhatnak, mint emberkertek, vagy egészségügyivé, mint relaxációs helyek, és finanszírozná ezeket tulajdonképpen az állam és bárki. De lehet, hogy alternatív szülő- és/vagy nyugdíjas-otthonokként üzemelnének, adományokból és állami pénzekből. Esetleg spirituális, rekreációs helyek lennének.
Bárki > Még így is túl távlati.
Kérdéses > Azt képzeld, nekem mekkora kétségeim vannak ezekkel kapcsolatban! Ezért is osztom meg ennek a felelősségét a támogatókkal. Én felöltöm magamra a témát, de ha megszűnik a téma támogatottsága, én felmondok az „alapítványnak”.
Bárki > Mennyi támogatást kapott eddig?
Kérdéses > Indulás óta nagyjából 300 ezer forintot (a nagy részét készpénzben, és pár tízezer forintot az Indiegogo-n keresztül. De ezekről még mindig gondolhatom, hogy esetleg a búrám kapta, nem pedig a téma. Mostantól láthatom úgy, hogy nagy eséllyel már csak a témára érkeznének támogatások.
Bárki > Mi lesz, ha megszűnik a téma támogatottsága?
Kérdéses > Ha mostantól megszűnne, akkor 1-2 hónapig még mindenestül megvan a megélhetésem, és ennyi időt őrültnek érezve magam is kibírok. Utána viszont jeleznék, hogy a felmondással már csak 1-2 hetet várhatok.
Bárki > Te mit jósolsz?
Kérdéses > Vannak napok amikor így gondolom, vannak napok, amikor úgy.
Bárki > Akkor ne gondoljunk semmire.
Kérdéses > Szívesen élnék gondolkodás nélkül. Ezért is vetettem fel az édeni békében hagyatottságot, mint lehetőséget erre.
Bárki > Én, konkrétan, a meditálásra gondoltam.
Kérdéses > Érzékeltem. :))
