Kérdéses > Felrakhatom a blogra, amit a múltkori bejegyzésre válaszoltál?
Bárki > Fel.
Kérdéses > Köszi, ez az:
...
"Szerintem nagyban hozzájárulsz a kérdésességem fenntartásához -- de, most komolyan."
Örülök, de én többet szeretnék. A kérdésességet önmagát szeretném megkérdőjelezni, és az abból való kiemelkedéshez, továbblépéshez hozzájárulni. Én megjártam a poklokat, testileg is, lelkileg is, és tudom értékelni az életet. Nem kevés munkába telt, hogy talpra álljak. De megerősödve, eltökéltebben, őszintébben, önmagam határait jobban ismerve, és tiszteletben tartva tértem vissza. Az élet nem probléma-mentes, de odafigyelek az egyensúlyra, és boldogabb, kiegyensúlyozottabb vagyok, mint korábban. Erre szembejön ez a m@rhaság, az életigenlés feladása, kérdésessé tétele, feltételekhez kötése ... ezzel a fatális és morbid dekadenciával nem tudok mit kezdeni. Lerombolja a lelki nyugalmamat, és elszívja az energiáimat. Ha segítség kell, kérj, ha társaság kell, keress, de mások lelkivilágába ilyen módon betörni, azzal játszani, saját "szenvedésed" másokra is tovább vetíteni, ez nemhogy nem Buddhaság, hanem egyenesen negatív Buddhaság. Szenvedés teremtése, annak megszüntetése helyett.
Számomra az élet érték, sőt az emberi tartás is érték, amellyel az életet a maga életszerűségében fogadjuk el. Nem túlmisztifikálva, de nem is elfutva előle. Hogy ki mitől fél, miért menekül, vannak elméletek Maslow-tól Freud-ig, és azon túl is, egy biztos, a tudatalattinkba mi magunk kevéssé látunk bele. Ehhez külső segítség kell adott esetben. Sok minden van odabent, ami tudtunkon kívül (jó vagy rossz irányba) irányít bennünket, a tudatunk csak a felszín. De a tudatalatti egy része megismerhető, a tudatosság szintje növelhető, így az ennek való kiszolgáltatottság csökkenthető! Művészember, érzékeny ... Egy okkal több, odafigyelni magadra.
A karma misztifikálása h@lyeség, és félre is értelmezik. Nem eleve elrendelést jelent, nem azt jelenti, hogy egy bizonyos feladat miatt vagyunk itt. Pusztán annyit jelent, hogy minden ok-okozati összefüggésben van. Azaz minden érzésünkkel, gondolatunkkal, tettünkkel a holnapi sorsunkat befolyásoljuk. Mi magunk. Minden tőlünk függ. Minden tőled függ. Ez a karma jelentése.
Egy negyvenéves ember feladata az élet, az életben való részvétel. Az elvonulás, elmúlás az idősek, és menthetetlen betegek "kiváltsága". Légy felkészülve a szembenézésre, de ne siettesd a dolgot. Se frusztráltságból, se dacból, se spleenből, se menekülésből, se sikkességből, se kéjes (akár igaz, akár álszent) vágyakozásból, semmilyen okból. Inkább azon töprengj el, mi késztet ilyen gondolatokra. Ennek feltárásában partner lehet egy pszichiáter is, vannak szintek, amikor másnak nincs esélye segíteni.
Gondolkodásod Kelet felé visz, kézenfekvő lehet buddhista közösségek megismerése. Vannak indiai / tibeti / zen buddhista közösségek (pl. Tan Kapuja, Kwanum Zen stb.) Meg lehet ismerni, mit gondolnak, mit tanítanak, mennyire hitelesek, követhetőek, más dolog mindezt testközelből, a valóságban átélni, naponta gyakorolni, mint karosszékből spekulálni.
Mit tehetsz még? A megvilágosodás pillanatai nyomot hagynak ugyan, de nem tartanak örökké, ki lehet esni belőle. Meditációval mindez megerősíthető. A meditáció során, még az életben átélhető a teljes üresség, a megtisztulás, a nyűgöktől való elemelkedettség, a teljesség. A rendszeres meditáció feltölt, és hozzásegít a megvilágosodott állapot fenntartásához. De már a meditáció előszobája, a relaxációs technikák és a fizikai edzés, jóga, tai chi, harcművészetek is csodákat tehetnek. Mentálisan is és fizikailag is. Ami egyébként összefügg.
Az erőlködés-mentességet nem úgy kell érteni, hogy fizikailag kell minden tevékenységtől, létkategóriától elvonulni vagy elhatárolódni, és kvázi puszta elmélkedést folytatni. Az agy aktivitása, működése, a gondolkodás rengeteg energiát emészt fel. A tudat lecsendesítése már csak emiatt is üdvös. Az erőlködés-nélküliséget tudati, mentális szinten kell keresni. A fizikai elvonulás helyett merülj bele az életbe, de válj eggyé azzal, amit csinálsz, ami történik. Ne csak szemléld, éld át. Ami jön fogadd, ami megy, engedd el. Ne írtózz, ne fanyalogj semmin. Ha hideg van, válj hideggé, ha forróság van, válj forrósággá. Ne habzsolj, de ne is sanyargasd magad. Ha tea van, igyál teát, ha rizs van, egyél rizst. Szemléld az életed vidám egykedvűséggel, és próbálj semminek sem ártani. Ez a tudat közelebb visz az erőlködéstől mentes élethez.
És még valami. Az erőlködés érzését, a (valós fáradtságon, fájdalmon túli) szenvedést a tudat generálja. Ürítsd ki a tudatod, mintha csak kisöpörnéd a szemetet. Relaxálj, meditálj, minden nap. A meditáció megszabadít az erőlködéstől. A meditáció üresség, egyben ellazulás, megtisztulás, feloldozás, létezésed alap-élményének átélése, és a mindenség energiájához, annak rezgéséhez való kapcsolódás. Meditáció közben csak a légzésre kell figyelni. Meditálj.
Lehet még olvasni a szútrákat, koanokat és egyéb "tanításokat" (pl. itt: http://terebess.hu/keletkultinfo/szabo.html). De az igazi tanítás "szavakon túli". Álljon itt mégis néhány "feladvány":
"Likuko azt kérdezte Nansen mestertől:
- A házamban lakik egy kő. Buddhát szeretnék faragni belőle. Képes vagyok rá?
- Igen, képes vagy rá.
- Tényleg az vagyok? - hitetlenkedett Likuko.
- Nem, nem vagy rá képes. - válaszolt a Mester."
Ennyit a kétkedés, a "kérdésesség" hasznáról. A hitetlenkedő tanítvány, Likuko szintje. És a Tiéd mi? Khats!
Ha az életet nyűgnek érzed, íme:
"Mu-csounak panaszkodott egy szerzetes:
- Mindennap öltözni, vetkezni és enni kell. Hogy szabaduljunk meg ettől a sok nyűgtől?
- Egyszerűen csak öltözünk, vetkezünk és eszünk – közölte Mu-csou.
- Nem értem.
- Ha nem érted, akkor bizony mindennap öltöznöd, vetkezned és enned kell."
Arról, hogyan kell, és hogyan nem lehet gyakorolni az utat:
"Egy Jüan nevű szerzetes azt kérdezte:
- Mester, teszel-e valami komoly erőfeszítést, hogy gyakorold az Utat?
- Igen – mondta Huj-haj.
- Mit?
- Ha éhes vagyok, eszem – ha álmos vagyok, alszom.
- Hát nem ezt tesszük mindnyájan?
- Nem bizony.
- Miért nem?
- Ha esztek, közben száz dolgon jár az eszetek, és ha aludni tértek, ezer gondolattól terhes az elmétek – mondta Huj-haj. Hát ezért nem."
Arról, hogy mi a tanítás lényege:
"Egy szerzetes így szólt Joshu mesterhez:
- Most érkeztem a kolostorba, mi a tanításod lényege?
- Ettél már? - kérdezte Joshu.
- Igen.
- Akkor mosd el az evőcsészédet.
A szerzetes feleszmélt."
Álljon itt, ennél némi magyarázat is: "A mindennapi élet, a Zen
ugyanaz; természetes, egyszerű és következetes. A dolgok
egymást követik, a történés egyszerű és közvetlen. Bonyodalmak a képzelgésből, a spekulációból fakadnak." Ha meg akarod érteni a zen-t, ürítsd ki a csészédet ...
Arról, hogy mi a Buddha:
"Egy szerzetes azt kérdezte Unmontól:
- Mi a Buddha?
- Egy szaros seggtörlő-bot. - felelt a Mester."
Magyarázat: "Minden tanítvány szeretne megvilágosodni és Buddhává válni. Vágynak az idealizált állapot után, amely kifogástalan, tiszta és emelkedett. Megpróbálják legyőzni a bűnt, a halált, a szokásos életet, hogy olyanok legyenek, mint Buddha. Unmon egy csapással szétrombolja ezt az elképzelést. Buddha nem hasonlítható Istenhez. Buddha az az ember, aki tudatára
ébredt saját magának, és úgy él, amilyen ő maga." A legmagasztosabb, legemelkedettebb, legfennköltebb teória, eszme, dogma sem ér semmit, ha elszakad az élet valóságától.
Megvilágosodottság, erőlködés-nélküli élet, egyensúly, ezek nem elérhetetlenek. De nem is jönnek maguktól. Sem pedig a dolgoktól és a létkategóriáktól való elzárkózással. Tenni kell érte:
"Ma-cu remetekunyhójában élt a Heng-hegyen, és éjt-nap
belemerült az elmélkedésbe. Fel se nézett, amikor Huaj-zsang
mester meglátogatta.
– Miért elmélkedsz? – kérdezte a mester.
– Hogy Buddha legyek – felelte Ma-cu.
Huaj-zsang felvett egy téglát, s az ajtó előtt csiszolni kezdte egy kövön.
– Mit csinálsz?
– Tükröt csiszolok.
– Hiába csiszolod, attól nem lesz tükör a tégla!
– Hiába elmélkedsz, attól nem leszel Buddha! – vágott vissza Huaj-zsang.
– Akkor mit tegyek?
– Ha nem indul el az ökrös szekér, az ökörre kell suhintani vagy a szekérre?"
...
Most zúghat a fejed. Egy zen mester soha tömne ilyen szuperdózist egy tanítványba egyszerre. (Hacsak nincs jó oka rá ...)
Végezetül annyit, hogy nem az életet, nem a halált, nem másokat, nem a külvilág nyűgjeit kell legyőznünk, hanem egyedül saját magunkat. De legyőzni nem azt jelenti, hogy megsemmisíteni. Hanem azt, hogy felülemelkedni a gyarlóságokon, gátat szabni a létrontó erőknek, amelyek körülöttünk sündörögnek. Sok érzés, motiváció, tudatos és öntudatlan elem vezérel bennünket. Pozitív is, negatív is. Végül az az oldal lesz erősebb, amelyiket többet tápláljuk. Ezt ne feledd.
Minden tőled függ. "Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra." Ne mástól, vagy azok hozzájárulásától várj segítséget, vagy a kérdéseid megválaszolását. A válasz Te magad vagy. Egyedi és megismételhetetlen. Khats!
Várlak az életigenlők táborában!
...
Kérdéses > Még egyszer köszönöm! Egyébként sokszor úgy érzem, mintha egy végtelen szemponterdőben kóvályognék. Hozzáteszem, holtfáradtan.
