Kérdéses > Szerinted miért lettünk mi, emberek ilyen sokan? Mármint, hogy történhetett meg, hogy már hétmilliárdan vagyunk a Földön, és egyre csak szaporodunk?
Bárki > Most arra gondolsz, hogy ezzel tönkretesszük a környezetünk?
Kérdéses > Nemcsak. Tulajdonképpen egymást is tönkretesszük. Már egymás farkán állunk -- ha érted, miről beszélek.
Bárki > Szerintem értem, de mi igazából a kérdés?
Kérdéses > Hát az, hogy hogyan történhetett meg mindez? Mármint, hogy hogyan lehetséges az, hogy láthatóan nem akar vége lenni ennek az egésznek?
Bárki > Sokan azt mondják, hogy megcsúsztunk. Valamikor nagyon-nagyon régen. Többtíz ezer éve.
Kérdéses > Az ember bukásáról beszélsz?
Bárki > Lehet, hogy ezek a találgatások erről szólnak. A bukásról, a bűnbeesésről, az anyagi világba zuhanásról, stb..
Kérdéses > És szerinted mi történt?
Bárki > Én két feltételezést találok érdekesnek. Az egyiket úgy nevezném, hogy betekintés-elmélet, a másikat meg úgy, hogy kitekintés-elmélet.
Kérdéses > Mi a fene...
Bárki > Mindkettő abból indul ki, hogy volt idő, amikor még nem volt emberiség, és nem volt öntudat sem, csak ember létezett, és kollektív tudat. Nem tudom, ez mennyire érthető neked.
Kérdéses > Gondolom, kollektív tudat alatt azt érted, amikor az egyén, mint nézőpont még nem létezett.
Bárki > Valami olyasmi. Legjobb ezt úgy elképzelni, mint a csoportos kontakt improvizáció és a csoportos break tánc közötti különbséget. Mindkettő tánc, és mindkettőt csoportosan művelik, csakhogy az előbbinél a közös figyelem a csoporton, az utóbbinál pedig az egyénen van.
Kérdéses > Ezt abszolút értem. Pont ez jutott eszembe egy másik beszélgetés után, hogy az Activity nevű játékban, amikor a "felek" kommunikálnak egymással, a fókusz ugyanígy a csoporton van, a hétköznapok kommunikációs helyzeteiben pedig az egyénen.
Bárki > El tudom képzelni.
Kérdéses > Mindegy. Térjünk inkább vissza a betekintés-elméletre!
Bárki > Oké. Szóval, az elmélet abból indul ki, hogy régen nem volt öntudat, csak csoporttudat létezett, vagyis a közös nézőpont még nem az egyénen volt (még nem fedezték fel az egyént, mint közös nézőpontot). Illetve, még emberiség sem létezett, csak egymástól kellő távolságban élő embercsoportok, jobban mondva tudatcsoportok. Ez eddig követhető, ezek szerint.
Kérdéses > Én értem.
Bárki > Na, és akkor jött egy úgynevezett “megszaladás” a populációban -- mondja a feltételezés --, aminek az lett a következménye, hogy ezek az egymástól kellő földrajzi távolságban élő tudatcsoportok elkezdtek egybeérni (elkezdtek közös területen élni), és ezzel kinyílt a Pandóra szelencéje. Fogadok, hanyatt esel, mit mond a feltételezés, hogy mi volt ezzel a gond!
Kérdéses > Nem biztos.
Bárki > Ezek a 40-80-120 fős tudatcsoportok, melyek tulajdonképpen abszolút értelemben vett teljes, külön világok voltak (melyekben a szocializáció állítólag tökéletes és százszázalékos volt -- ha jól tudom, erről más elméletek mentén Csányi Vilmos is ír), elkezdték megismerni egymást. És ezen a ponton a tudatcsoportok tulajdonképpen tévedtek egy nagyot, mely tévedésük következményeit azóta is viseljük. Ugyanis a világok nem megismerhetőek, illetve a megismerés megpróbálásának az ára lényegében megfizethetetlen. De ez akkor még nem volt belátható, ma pedig már késő ezzel előhozakodni.
Kérdéses > Ne már!!!
Bárki > Persze nem mondtam el mindent. Nem mondtam el, hogy mi volt az ára: az individualizálódás, a lassú, a történelmi tempóban araszoló elidegenedés.
Kérdéses > Oké, viszont én azt mondom, hogy folytassuk máskor. Most mennem kell.
Bárki > Rendben.
